Közös kassza - hamarabb jön a baba?

​Mostanában egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy mind az élettársi viszonyban, mind a házasságban élők között egyre elterjedtebb a külön kassza. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Általában azt, hogy a párok a közös kiadásokat fele-fele arányban rendezik és a többi pénzt pedig mindenki a saját számláján tartja. És azt arra költi, amire akarja. Lehet, hogy ez egyfajta szabadságérzetet ad? Önállóságot, függetlenséget? Hiába élnek kapcsolatban, nem függnek egymástól, mindenki a maga ura? Bizonyára ez is lényeges szerepet játszik.
 
A közös kassza hagyománya messzire nyúlik. Régebben általában nem volt kérdés, hogy a háztartási kasszát a nő kezeli. A férj hazaadta a pénzt, és ha a feleség is dolgozott (a II. világháború után már egyre gyakrabban fordult elő) ő is betette a keresetét a közösbe. Közös kassza, közös jövő, közös célok, közös jövő.
A havi kiadások után megmaradt pénzt ideális esetben közösen gyűjti a pár és közös célokra is használják fel. Ez erősíti az összetartozást, biztonságot nyújt mindkét félnek. Ha egy pár közös kasszán van, akkor nem kérdés, hogy ha ne adj isten, valamelyikük elveszíti a munkáját, vagy bármi miatt többlet kiadása lesz, akkor közösen fogják ezt a problémát megoldani. Nem kell félni a jövőtől, nincs bizonytalanság.
 
Mi történik akkor, ha egy külön kasszán lévő pár elhatározza, hogy gyermeket szeretne? Elméletben semmi, minden megy a maga útján. De a nőkben ilyenkor akarva-akaratlan felbukkannak olyan kérdések, mint: „Mi lesz, ha venni szeretnék majd magamnak valamit? Mindig a férjemtől kell majd kérnem pénzt?” vagy a jövőre vonatkozó gondolatok: „Ha gyereket szeretnék, akkor már most el kell kezdenem félretenni a pénzt, hiszen a GYES semmire sem elég.”
 
Tudom, hogy elég furcsán és hihetetlenül hangzanak ezek a mondtatok, de nem egyszer hallottam őket a meddőségi problémákkal kapcsolatos pszichológiai tanácsadás során. Érdekes módon sokszor olyan esetekben, ahol úgymond semmi akadálya nincs a gyermekáldásnak, egyik félnél sem találtak olyan egészségügyi problémát, ami a termékenységi nehezítettséget indokolná. De az inszeminációt vagy lombik kezelést is megnehezítheti ez a tényező. A külön kassza fiatalon összekerült pároknál nem annyira gyakori. Úgy tapasztaltam, hogy a magasabb életkorral és önálló egzisztenciával rendelkezőknél viszont egyre természetesebb ez a fogalom.
 
Ha egy nő nem érzi magát biztonságban, - és az anyagi biztonság nagyon fontos! – akkor akár ez is akadálya lehet a gyermekáldásnak. A közös kassza erősíti az összetartozást, biztonságot ad és a közös jövő felé mutat.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a fenti megfigyelések a személyes tapasztalatomat tükrözik. Erre irányuló kutatásokat egyelőre nem találtam.  Ezért kíváncsian várom a különböző véleményeket.

​Molnár Enikő