Engedd el a múltat! – Réka esete

Amikor Réka és férje, Zoli eldöntötték, hogy kisbabát szeretnének, tudták, hogy segítségre lesz szükségük. Az andrológus szerint Zoli eredményei alapján Réka akár már a következő hónapban teherbe eshet, de lehet, hogy 15 évet kell várniuk a közös babára. És ők nem akartak 15 évet várni.

Ez a házasság már mindkettejüknek a második házassága volt. Réka 32 éves volt, Zoli pedig 36, amikor találkoztak. Zoli már évekkel azelőtt elvált az első feleségétől, gyermekük nem született. Talán ez is oka volt a válásuknak, hiszen évekig küzdöttek a babáért. Két inszeminációval és négy lombikkal a háta mögött Zoli már sok tapasztalatot szerzett.

Réka egy 5 éves kisfiút hozott az első házasságából, meg egy jó nagy adag bűntudatot, aminek csak egy részét látta. A teljes igazságra csak évekkel később jött rá, de ne szaladjunk ennyire előre!

Szóval Réka és Zoli az andrológus papírjával a zsebükben felkerestek egy meddőségi intézetet. Bizakodóak voltak, hiszen Réka egészséges, már szült egy kisbabát, “csak” Zolinál vannak nehézségek, de hát azt majd könnyedén megoldják az orvosok! Leszívják, megtermékenyítik, visszaültetik, aztán Réka szervezete elvégzi a többit. Az első sokk akkor érte őket, amikor a két gyönyörű, beültetett embrió nem tapadt meg, nem sikerült a beavatkozás. Réka nem értette, mi történhetett. De sebaj, a statisztikák is azt mutatják, hogy az első ritkán sikerül, kezdjük mielőbb a következőt! Nem volt sikeres a második próbálkozás sem: minden ugyanúgy történt, mint először. Tankönyvi stimuláció, szép, érett petesejtek, csodás fejlődés, de a beágyazódás most is elmaradt.

Évek teltek el. A negyedik sikertelen lombik után Réka azt érezte, hogy talán mégis benne van valami hiba, elvégre ő az, aki nem tudja megtartani, és kihordani a babát. Addig szinte gondolkodás nélkül vágtak bele egyik próbálkozásba a másik után, anélkül, hogy bármi változott volna. Eljött az ideje a változásnak és befele fordulásnak.   

Sok mindent másképp kezdtek csinálni: orvost váltottak, aki egy kicsit más gyógyszerezéssel, egy kicsit más protokollal  kezelte őket. Újult bizalommal fordultak a számukra új szakemberek felé. Réka masszázsra járt, terapeutát keresett. Zoli mindenben támogatta. A terápiában Réka beszélt a bűntudatáról kisfiával szemben, hogy válásával megfosztotta a gyereket attól, hogy az anyjával és az apjával nőjön fel. Ezek a gondolatok, és a hozzájuk kapcsolódó nehéz érzések nem voltak újak Réka számára. Egy alkalommal viszont valami olyasmi bontakozott ki a beszélgetésből, hogy Réka volt férje sokkal inkább ott van még Réka lelkében, mint ahogy azt Réka hitte. Mintha ott állna, és nem engedné, hogy Réka és Zoli babája megszülessen. Persze nem a volt férj nem engedte világra jönni ezt a babát, hanem Réka vele szemben érzett bűntudata volt az, ami nem engedte meg Rékának, hogy továbblépjen. Rékát a bűntudata nemcsak a fiával szemben gyötörte, hanem a volt férjével szemben is.

Réka ebből semmit sem látott. A bűntudat mégis oldódott azáltal, hogy beszélni tudott róla. A következő beavatkozás sikerült, megszületett Réka és Zoli kislánya.

Jó néhány év telt el, mikor Réka autóvezetés közben egy rádióműsorban hallott beszélni egy pszichológust. A meddőség volt a téma, s a pszichológusnő arról beszélt, hogy volt egy esete, ahol a nő akkor tudott megfoganni, amikor el tudta engedni a múltját, és meg tudta bocsátani magának, hogy a korábbi kapcsolatában fájdalmat okozott. Amikor már nem érezte azt tudattalanul, hogy nem érdemli meg a babát. És Réka akkor, ott a kocsiban ráismert saját magára, és hagyta, hogy az a néhány könnycsepp végiggördüljön az arcán.
..........................
A leírt esetek alapja a valóság, de a neveket, és néhány adatot megváltoztattunk. Nem pontosan így történt minden, de a lényeg változatlan.

Horváth Rita
Fotó: babycentre.com