Családi minták és hiedelmek a termékenységi nehezítettség hátterében

Tanácsadói munkánk során sokszor találkozunk olyan nőkkel, akiknél nincs fizikai akadálya a teherbeesésnek. A párkapcsolattal is minden rendben van, mégis évek telnek el és mégsem jön össze a baba. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy a termékenységi nehezítettség hátterében nincs-e olyan korlátozó – általában családi - hiedelem, ami akadálya lehet a megtermékenyülésnek.  
 
„Rendben, elmehetsz a buliba, de nagyon vigyázz, nehogy teherbe ess!” „Ha ne adj isten terhes leszel, én biztos nem fogom felnevelni azt a gyereket, mehetsz, ahová akarsz!” – A történet több mint 20 éves, mégis amikor Kriszta felidézi a mondatokat, könnybe lábad a szeme. Állandóan rettegés volt az élete, alig mert szóba állni a fiúkkal, a szexre pedig sokáig úgy tekintett, mind valami nagyon veszélyes lehetőség arra, hogy nem kívánt gyereke legyen. – Kriszta termékenységi problémájának hátterében a negatív anyai programozás áll.
 
Laura története kicsit más:
„Hárman voltunk testvérek, anyám mindent feláldozott értünk, míg apa csak magával törődött. Láttam, ahogy az én egykor gyönyörű anyám hogyan változik át házicseléddé – semmi ideje nem maradt magára a munka és a gyereknevelés mellett. Állandóan panaszkodott, volt, hogy ülve elaludt, és én már akkor megfogadtam, hogy én biztos nem így fogom csinálni.” – Laura anyaságról alkotott képét jelentősen meghatározza édesanyja önfeláldozó, önmagát teljesen háttérbe szorító szerepe.  
 
Éva a következőről számol be:
„Még mindig úgy kezelnek a szüleim, mintha egy kislány lennék. Itt vagyok 32 évesen, sok-sok éve önálló háztartást vezetek, elismernek a munkámban, vezető beosztásban dolgozom. Anyám szinte minden nap felhív olyan dolgokkal, hogy például mit ettem, fel vagyok-e rendesen öltözve. Állandóan aggodalmaskodik miattam. Az az igazság, hogy teljesen elbizonytalanít mindenben. Nagyon szeretnék egy babát, de nem tudom, hogy képes lennék-e felnevelni. Habár anya biztosan segítene mindenben…” – Éva egyszerűen nem tud kitörni a gyerekszerepből. Nem tud, nem képes leválni a szüleiről, pedig párja már nagyon nehezen viseli azt, hogy anyósáék mindenbe beleszólnak.
 
Ez a három rövid idézet csak egy-egy példa arra vonatkozólag, hogy milyen óriási hatással vannak életünkre a családból hozott minták. A számtalanszor elhangzott mondatok, a sokszor látott és megtapasztalt történések beépülnek az életünkbe, meghatározzák identitásunkat és egyfajta tudattalan programként működnek. Ezeknek a hiedelmeknek a felülírása nem egyszerű, de már az is nagyon fontos, hogy felismerjük, hogy ez is lehet a hiábavaló várakozás hátterében.
 
Ehhez érdemes végiggondolni, hogy a következőket:
 

• Kislányként milyennek láttam az édesanyámat?
  
• Irigyeltem vagy sajnáltam őt az anyaszerepben?
  
• Mit gondoltam serdülőkoromban az anyaságról?
  
• Hogyan éltem meg az első menstruációmat?
  
• Milyen volt a szüleim hozzáállása az intimitáshoz, a szexuális élethez?
  
• Jelenleg hogyan viszonyulok a szüleimhez, és hogyan viszonyulnak ők hozzám?
  
• Mennyire érzem magam önálló, felnőtt nőnek?

 
A kérdések megválaszolása segíthet abban, hogy felismerjük, van-e dolgunk ezzel kapcsolatban. Ha úgy érezzük, hogy igen, érdemes a szüleinkkel átbeszélni a felmerülő kérdéseket, tisztázni a múltbeli tapasztalatokat, illetve megfelelő szakemberhez fordulni, aki segíthet a negatív, korlátozó hiedelmek elengedésében vagy újrakeretezésében.
 
Molnár Enikő
 
Kép forrása: www.wallpapercave.com