Anyaság: önfeláldozás vagy kiteljesedés?

​Sok nő érzi azt, hogy az anyaság önfeláldozás: ha megszületik a gyermek, véget ér a gondtalan élet, az utazgatások, a bulizások, a társasági élet. Szülés után már nincs idő semmire. Ha megszületik a baba, ő a központ, a család szeme fénye. Azután megérkezik a kistestvér esetleg több testvér. És a nő benne ragadhat az otthonlétben, ahonnan egyre nehezebb a visszaút a munka világába. Lehet, hogy ő már jóval előbb visszamenne dolgozni, többet járna társaságba, de itthon még mindig rossz szemmel néznek azokra a nőkre, akik egy baba mellett kezdenek el dolgozni, társaságba járni, sportolni. És sajnos gyakran a többi nő és családanya teszi a negatív, bűntudatkeltő megjegyzéseket, amik miatt valóban lelkiismeret furdalása lesz az anyának. 
 
Vagy éppen ellenkezőleg: sokan úgy gondolnak az anyaságra, hogy az maga a kiteljesedés. Ebben az esetben szó sincs önfeláldozásról. Az anyasággal a nő beteljesíti valódi feladatát, azaz gyermeket szül. Egy igazi nő az anyaságban találja meg önmagát. Az anyaság szinte egy magasztos állapot. Természetes, ha egy anya otthon marad a gyermekével vagy akár a karrierjét is feladja születendő gyermekei miatt. Ha a baba megszületik, az élet értelmet nyer.
 
Természetesen a fenti két helyzet egyfajta fekete-fehér álláspontot tükröz, de nagyon jól mutatja azokat a gondolatokat, melyek sok termékenységi problémával küzdő nő számára tudattalanul vagy tudatosan is megjelennek.
 
Sok nőnél ott van a tudattalan félelem: ha szülök, fel kell adnom eddigi életemet. Nem utazhatok annyit. Mi lesz a munkámmal? Mi lesz velem? És habár tudatosan nagyon is készülnek a gyermekvállalásra, mindent megtesznek érte, ez a tudattalan szorongás gátja lehet a várandósságnak.
 
De az ellenkező eset is gyakori: annyira vágyik már a nő a gyermekre, hiszen annyi minden megoldódna, ha megszületne, hogy ez a nyomás, ez a stressz szintén gátolhatja a teherbeesést.
 
Sokféleképpen lehetünk jó anyák, mivel mindannyian különbözőek vagyunk. A gyermek számára a legfontosabb a nyugodt, odafigyelő anya, aki jól érzi magát a bőrében. Aki nem fél attól, hogy felvállalja azt, hogy mi teszi őt kiegyensúlyozottá. Lehet, hogy a gyermekével együtt töltött idő mellett fontos számára a munka, sport, tanulás, barátok vagy bármi egyéb. Aki időt szán magára, mert tudja, hogy ez nemcsak neki jó, hanem az egész családnak. Aki tud és mer önmaga mer lenni. És aki tudja, hogy így is ő lesz gyermeke számára a „tökéletes anya”.  Ehhez azonban elengedhetetlen a támogató környezet, a támogató család és a megfelelő szociális háttér. Enélkül mindez nagyon nehezen megvalósítható.
 
Vannak országok, ahol jóval szabadabban kezelik az anyaság és a gyermekvállalás kérdését. Jóval nagyobb a megértés, a támogatás akár a korán munkát vállaló, akár a nem szoptató nők esetében. Ezekben az országokban – pl. Franciaország vagy a skandináv országok - jóval több gyermek születik, mint nálunk és kevesebb is a meddőségi probléma. Az emberekben nincs ítélkezés, sokkal inkább az elfogadás és a tolerancia a jellemző. Természetesen mindehhez a nagymértékű szociális támogatás is megvan, ami egy rendkívül fontos tényező. 
 
Fontos lenne megállni egy pillanatra és elgondolkodni, hogy ki hogyan áll ehhez a kérdéshez. Őszintén kimondani a bennünk lévő érzéseket, gondolatokat, melyek a gyermekvállalással kapcsolatosak. Megnézni, hogy milyen családi mintáink vannak, mit látunk magunk körül. Lehet, hogy ez segítene abban, hogy tisztábban lássuk önmagunkat és az anyasághoz való viszonyunkat, így oldódhatnak azok a blokkok, melyek a gyermekáldást gátolhatják.

Molnár Enikő

Kép forrása: Pinterest