Szerepeink – avagy mikor születik meg az anyaság?
Mit gondoltok, vajon mikor születik meg bennünk az anyaszerep? Amikor megszületik a kisbabánk? Vagy a várandósság ideje alatt? Talán akkor, amikor először megmozdul a baba? Vagy amikor megtudjuk, hogy babát várunk? Vagy talán már akkor, amikor elhatározzuk, hogy babát szeretnénk? Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz, nincs „jó megoldás”. Sok-sok babára vágyó, babát váró és kisgyereket nevelő nővel beszélgetve azt látom, hogy mindenkinél máskor jön el ez a pillanat.
Életünket különböző szerepekben éljük: nők vagyunk, s egyidőben gyerekek, barátnők, feleségek, testvérek, munkavállalók. Alkalmazottak vagy vállalkozók, beosztottak vagy főnökök, sógornők, nagynénik, unokák, menyek. És anyák. Anyák a szó minden értelmében.
Szerepeink egy részét nem mi választjuk, hanem beleszületünk, más szerepeinket viszont aktívan alakítani tudjuk. Különböznek szerepeink abból a szempontból is, hogy miként éljük meg őket, s mi nők is különbözünk a megélésben. Anyaszerepünk egy a sok közül, bár vannak élethelyzetek és életszakaszok, amikor sokunk számára talán a legfontosabb szerepünk.
Találkoztam olyan nővel, aki már kislánykorától arra készült, hogy anya legyen. Már jóval saját kisbabája megfoganása előtt anyának érezte magát: azt érezte, hogy az anyaszerep már ott van, csak arra vár, hogy megteljék valódi tartalommal. S találkoztam olyan nővel is, aki hetekkel a baba születése után érzett rá igazán az anyaságra: aki a baba gondozása során jutott el odáig, hogy valóban érezze is, ne csak tudja, hogy édesanya lett. Úgy fogalmazott, hogy olyan volt számára az anyaszerep, mint egy bő kabát: bele kellett nőnie, hogy kényelmesen érezze magát benne.
Úgy gondolom nincs recept, hogy hogyan kell ezt csinálni! Nincs egyedül jó megoldás, hanem sok-sok jó megoldás van. Nem vagyunk egyformák ebben sem, ezért ne gondoljátok azt, hogy valahogy máshogy kellene, mint ahogy érzitek! Nem attól lesz jó anya valaki, ha ekkor vagy akkor érzi anyának magát! Eljön az ideje, amikor mindannyian megtaláljátok a saját jó megoldásotokat arra, hogy anyaszerepeteket a nektek leginkább megfelelő módon megéljétek!
Horváth Rita
Fotó: massagroup.co
Életünket különböző szerepekben éljük: nők vagyunk, s egyidőben gyerekek, barátnők, feleségek, testvérek, munkavállalók. Alkalmazottak vagy vállalkozók, beosztottak vagy főnökök, sógornők, nagynénik, unokák, menyek. És anyák. Anyák a szó minden értelmében.
Szerepeink egy részét nem mi választjuk, hanem beleszületünk, más szerepeinket viszont aktívan alakítani tudjuk. Különböznek szerepeink abból a szempontból is, hogy miként éljük meg őket, s mi nők is különbözünk a megélésben. Anyaszerepünk egy a sok közül, bár vannak élethelyzetek és életszakaszok, amikor sokunk számára talán a legfontosabb szerepünk.
Találkoztam olyan nővel, aki már kislánykorától arra készült, hogy anya legyen. Már jóval saját kisbabája megfoganása előtt anyának érezte magát: azt érezte, hogy az anyaszerep már ott van, csak arra vár, hogy megteljék valódi tartalommal. S találkoztam olyan nővel is, aki hetekkel a baba születése után érzett rá igazán az anyaságra: aki a baba gondozása során jutott el odáig, hogy valóban érezze is, ne csak tudja, hogy édesanya lett. Úgy fogalmazott, hogy olyan volt számára az anyaszerep, mint egy bő kabát: bele kellett nőnie, hogy kényelmesen érezze magát benne.
Úgy gondolom nincs recept, hogy hogyan kell ezt csinálni! Nincs egyedül jó megoldás, hanem sok-sok jó megoldás van. Nem vagyunk egyformák ebben sem, ezért ne gondoljátok azt, hogy valahogy máshogy kellene, mint ahogy érzitek! Nem attól lesz jó anya valaki, ha ekkor vagy akkor érzi anyának magát! Eljön az ideje, amikor mindannyian megtaláljátok a saját jó megoldásotokat arra, hogy anyaszerepeteket a nektek leginkább megfelelő módon megéljétek!
Horváth Rita
Fotó: massagroup.co