Mennyi idő alatt hat a pszichológiai segítség?
„Remélem gyorsan, mert nincs sok időm, már elkezdtük a stimulációt!”
„Már mindent megpróbáltam az akupunktúrától a táncterápiáig, most kipróbálom a pszichológust is, hátha…”
„Nem gondoltam, hogy hatása lehet a gyerekkoromnak a meddőségi kezelésekre, de most szeretnék lelkileg is rákészülni a következő próbálkozásra.”
„Túl vagyunk négy inszemen, egyikünknek sincs semmi baja. Mielőtt lombikra megyünk, szeretnék ránézni a lelki tényezőkre.”
„Nem tudom feldolgozni egyedül a babáim elvesztését, most már segítséget kell kérnem. De már megvan a következő időpontunk a meddőségi közponban, addig valahogy meg kellene oldanunk!”
Öt mondat, öt különböző ok arra, hogy ki miért jött el hozzánk. Az öt mondat mögött öt történet, s öt különböző viszonyulás az időhöz. Van, akinek több időre van szüksége, van, akinek nagyon kevés ideje van. Vajon mennyi idő is kell ahhoz, hogy elérjük azt a célt, amiért pszichológushoz fordultunk? A nehézség az, hogy mint oly sok esetben, itt sincs egy igazi és minden esetre érvényes válasz.
Van olyan eset, amikor néhány találkozó is sorsfordító lehet, máskor hetek, hónapok kellenek az összefüggések felismeréséhez és a változások beindulásához. Néha az orvosi beavatkozások ütemezése keretet szab a terápiás munkának is: ha szerencsénk van, kicsit hosszabbat, néha viszont egészen rövidet.
S mit is értünk hatás, siker alatt a pszichológussal végzett munkában? A baba megszületését? A 12. terhességi hét elérését? A baba megfoganását? Vagy mélyebb önismeretet, jobb stressztűrő képességet? Az összefüggések jobb ismeretét? Számunkra a terápiás folyamat sikere az is, ha a közös munka segít, támogat, kísér a babáért folytatott küzdelemben. Siker az, ha a terhek kicsivel könnyebbek, a megpróbáltatások elviselhetőbbek – még ha nem is látjuk tisztán az út végét.
Egy biztos: a terápiás munkát nem lehet megúszni! Itt is igaz az a szabály, hogy mindenki annyit visz el belőle, amennyit beletesz. Ha beleengedem magam a terápiás folyamatba, sokat tudok kapni tőle. Van, akinek ez könnyen és gyorsan megy, van, akinek lassabban. A közös munka tempójának igazodnia kell ehhez az egyéni tempóhoz, ezért sem lehet megmondani előre, mennyi idő kell ahhoz, hogy hasson.
Elköteleződés nélkül nincs eredmény, így van ez a sportban, a munkában, a párkapcsolatban is. Miért lenne pont a terápiás munkában másképp? Ehhez is kell bátorság, mint minden új dolog kipróbálásához, de a felismert és kapott értékek megérik a befektetett energiát!
Horváth Rita
Fotó: indicepr.com
„Már mindent megpróbáltam az akupunktúrától a táncterápiáig, most kipróbálom a pszichológust is, hátha…”
„Nem gondoltam, hogy hatása lehet a gyerekkoromnak a meddőségi kezelésekre, de most szeretnék lelkileg is rákészülni a következő próbálkozásra.”
„Túl vagyunk négy inszemen, egyikünknek sincs semmi baja. Mielőtt lombikra megyünk, szeretnék ránézni a lelki tényezőkre.”
„Nem tudom feldolgozni egyedül a babáim elvesztését, most már segítséget kell kérnem. De már megvan a következő időpontunk a meddőségi közponban, addig valahogy meg kellene oldanunk!”
Öt mondat, öt különböző ok arra, hogy ki miért jött el hozzánk. Az öt mondat mögött öt történet, s öt különböző viszonyulás az időhöz. Van, akinek több időre van szüksége, van, akinek nagyon kevés ideje van. Vajon mennyi idő is kell ahhoz, hogy elérjük azt a célt, amiért pszichológushoz fordultunk? A nehézség az, hogy mint oly sok esetben, itt sincs egy igazi és minden esetre érvényes válasz.
Van olyan eset, amikor néhány találkozó is sorsfordító lehet, máskor hetek, hónapok kellenek az összefüggések felismeréséhez és a változások beindulásához. Néha az orvosi beavatkozások ütemezése keretet szab a terápiás munkának is: ha szerencsénk van, kicsit hosszabbat, néha viszont egészen rövidet.
S mit is értünk hatás, siker alatt a pszichológussal végzett munkában? A baba megszületését? A 12. terhességi hét elérését? A baba megfoganását? Vagy mélyebb önismeretet, jobb stressztűrő képességet? Az összefüggések jobb ismeretét? Számunkra a terápiás folyamat sikere az is, ha a közös munka segít, támogat, kísér a babáért folytatott küzdelemben. Siker az, ha a terhek kicsivel könnyebbek, a megpróbáltatások elviselhetőbbek – még ha nem is látjuk tisztán az út végét.
Egy biztos: a terápiás munkát nem lehet megúszni! Itt is igaz az a szabály, hogy mindenki annyit visz el belőle, amennyit beletesz. Ha beleengedem magam a terápiás folyamatba, sokat tudok kapni tőle. Van, akinek ez könnyen és gyorsan megy, van, akinek lassabban. A közös munka tempójának igazodnia kell ehhez az egyéni tempóhoz, ezért sem lehet megmondani előre, mennyi idő kell ahhoz, hogy hasson.
Elköteleződés nélkül nincs eredmény, így van ez a sportban, a munkában, a párkapcsolatban is. Miért lenne pont a terápiás munkában másképp? Ehhez is kell bátorság, mint minden új dolog kipróbálásához, de a felismert és kapott értékek megérik a befektetett energiát!
Horváth Rita
Fotó: indicepr.com