"Lombikra készültem, majd spontán teherbe estem" - Éva és Erika esete
Amikor kimondja az orvos, hogy valakinek természetes módon nem lehet gyermeke, az óriási traumaként hat. Hosszú napok, hetek néha hónapok kellenek ahhoz, hogy az ember lassan elfogadja ezt, és újratervezze a dolgokat. Sokan vannak, akik ekkor kérnek pszichológiai segítséget, mert úgy érzik, hogy eljött az ideje, hogy lelkileg is megtámogassa őket valaki. Most két olyan esetet szeretnék bemutatni, ahol mindkét esetben a pszichológiai munka hatására történtek olyan változások a segítséget kérő nők életében, melyek hozzájárultak a spontán terhességhez. Mindkét esetben szinte sokként hatott az, hogy az addigi meggyőződés – meddő vagyok, természetes úton nem lehet gyermekem – egyik pillanatról a másikra semmivé lett. Idő kellett ahhoz is, hogy elhiggyék, ez velük történt meg, nem valaki mással.
Éva esete – Csak egy kis nyugalom kellett
Éva 32 éves, párjával 4 éve szeretnének babát. Kapcsolatuk jó, szerinte jól kiegészítik egymást, sokat beszélgetnek és a szexuális életük is rendben van. Éva tanárnőként dolgozik egy gimnáziumban. Szereti a munkáját, de nagyon sokat stresszel, elmondása szerinte meglehetősen maximalista, mindent tökéletesen szeretne csinálni, sokat idegeskedik, ezért szinte minden nap fáj a feje. Fájdalomcsillapítókon él évek óta. Túl van három inszemináción és két sikertelen lombikon. Azért jött el hozzám, mert úgy érzi, hogy a következő lombikra már egy pszichológus segítségével szeretne felkészülni. A mindennapi stresszt szeretné valamilyen módon kezelni vagy oldani. Eddig is sokféle módon próbálkozott, de valahogy mégsem volt kitartó egyik módszerben sem. Közösen kidolgozunk számára egy olyan gyakorlatsort, mely egy-két jógagyakorlatból, irányított légzésből, önszuggesztión alapuló relaxációból és pozitív megerősítő mondatokból áll. Átgondoltuk, hogy hogyan tudná beilleszteni a mindennapokba azt a 15-20 perces gyakorlatsort. Éva először azt gondolta, hogy reggel képtelen lenne beilleszteni ezt a 15-20 percet az életébe, hiszen ahhoz, hogy a relaxáció igazán hatékony legyen, meg kell teremtenie azokat a külső és belső feltételeket, amik igazán szükségesek a hatékony munkához. Először úgy látta, hogy erre csak munka után lenne lehetősége, de addigra általában annyira fáradt, hogy sokszor nincs ereje végigvinni az elképzeléseit. Maximalizmusa itt is megmutatkozott. Végül belátva, hogy ez lehetetlen, lassan elengedte a saját maga felé támasztott elvárásait és minden reggel, ébredés után, pizsamában, csak egy kis gyertyát gyújtva megcsinálta a gyakorlatokat. Egy idő múlva észrevette, hogy a reggeli pár perc nyugalomnak köszönhetően sokkal kevésbé feszült egész nap, könnyedebben veszi a dolgokat, többet nevet, valahogy minden könnyebben megy. Egyik nap döbbenten észlelte, hogy a feje sem fáj már jó ideje. Még ennél is sokkal jobban meglepődött, amikor észrevette, hogy késik a menstruációja. Amikor a terhességi teszt pozitív lett, nem tudta elhinni, úgy érezte, hogy csak a vérvizsgálat eredménye hozhat számára megnyugvást. Egészen a 12. hétig nem tudta igazán elhinni, hogy tényleg terhes, hiszen évek óta abban a hiedelemben élt, hogy csak orvosi beavatkozással születhet gyermeke.
Erika esete – Felszabadultan élni a bűntudat terhe nélkül
Erika 38 éves, halk szavú, visszafogott nő. Elmondja, hogy 3 éve szeretnének babát a férjével, pár hónapja van túl egy sikertelen lombikon. Az orvosi vizsgálatok szerint annyira alacsony az AM hormon értéke, amely a petefészek kimerüléséről tanúskodik, hogy természetes úton lehetetlen teherbe esnie. Elmondja, hogy igazából el sem tudja képzelni, hogy gyermeke legyen. Két éve vesztette el édesanyját, aki nagyon közel állt hozzá. Előtte éveken át ápolta, de végül a betegség győzött. Erika azt érzi, hogy sokkal többet is megtehetett volna, jobb orvosokat kellett volna keresnie, akkor biztos megmentették volna az anyját. Szomorú és dühös, hogy így alakultak a dolgok. Anyja halála után depressziót állapítottak meg nála, teljesen érdektelenné vált, robotpilóta üzemmódban él, úgy érzi, egyedül, édesanyja segítsége nélkül képtelen megbirkózni az anyasággal. Férje viszont nagyon szeretne gyermeket és az ő kedvéért belement az egészbe. Ahogy beszélgetünk, kiderül, hogy Erika annyira visszahúzódó lett, hogy a barátai is alig vannak. Ez teljesen ellentétben áll azzal, hogy régebben rengeteg barátja volt, vidám és nyitott egyénisége mindig a társaság központjává tette. Teljesen eltűnt az az önbizalommal teli, magabiztos nő, aki egykor volt. Férjével gyermekkora óta ismerik egymást, barátságból lett a szerelem, nagyon kötődnek egymáshoz. Férje sokszor hangoztatja, hogy szeretné visszakapni azt az élettel teli, vidám nőt, aki egykoron Erika volt. Ehhez minden segítséget és támogatást megad. A bűntudat elengedése, az önmagának való megbocsátás rendkívül fontos lépés volt ahhoz, hogy Erika továbbléphessen. Ezen kezdtünk el dolgozni a szimbólumterápia segítségével. Pár hónap elegendő volt ahhoz, hogy Erika megbocsásson magának, egyre inkább régi önmaga legyen, mígnem egy alkalomra már pozitív terhességi teszttel érkezett.
Molnár Enikő
Fotó: www.moms.com
Éva esete – Csak egy kis nyugalom kellett
Éva 32 éves, párjával 4 éve szeretnének babát. Kapcsolatuk jó, szerinte jól kiegészítik egymást, sokat beszélgetnek és a szexuális életük is rendben van. Éva tanárnőként dolgozik egy gimnáziumban. Szereti a munkáját, de nagyon sokat stresszel, elmondása szerinte meglehetősen maximalista, mindent tökéletesen szeretne csinálni, sokat idegeskedik, ezért szinte minden nap fáj a feje. Fájdalomcsillapítókon él évek óta. Túl van három inszemináción és két sikertelen lombikon. Azért jött el hozzám, mert úgy érzi, hogy a következő lombikra már egy pszichológus segítségével szeretne felkészülni. A mindennapi stresszt szeretné valamilyen módon kezelni vagy oldani. Eddig is sokféle módon próbálkozott, de valahogy mégsem volt kitartó egyik módszerben sem. Közösen kidolgozunk számára egy olyan gyakorlatsort, mely egy-két jógagyakorlatból, irányított légzésből, önszuggesztión alapuló relaxációból és pozitív megerősítő mondatokból áll. Átgondoltuk, hogy hogyan tudná beilleszteni a mindennapokba azt a 15-20 perces gyakorlatsort. Éva először azt gondolta, hogy reggel képtelen lenne beilleszteni ezt a 15-20 percet az életébe, hiszen ahhoz, hogy a relaxáció igazán hatékony legyen, meg kell teremtenie azokat a külső és belső feltételeket, amik igazán szükségesek a hatékony munkához. Először úgy látta, hogy erre csak munka után lenne lehetősége, de addigra általában annyira fáradt, hogy sokszor nincs ereje végigvinni az elképzeléseit. Maximalizmusa itt is megmutatkozott. Végül belátva, hogy ez lehetetlen, lassan elengedte a saját maga felé támasztott elvárásait és minden reggel, ébredés után, pizsamában, csak egy kis gyertyát gyújtva megcsinálta a gyakorlatokat. Egy idő múlva észrevette, hogy a reggeli pár perc nyugalomnak köszönhetően sokkal kevésbé feszült egész nap, könnyedebben veszi a dolgokat, többet nevet, valahogy minden könnyebben megy. Egyik nap döbbenten észlelte, hogy a feje sem fáj már jó ideje. Még ennél is sokkal jobban meglepődött, amikor észrevette, hogy késik a menstruációja. Amikor a terhességi teszt pozitív lett, nem tudta elhinni, úgy érezte, hogy csak a vérvizsgálat eredménye hozhat számára megnyugvást. Egészen a 12. hétig nem tudta igazán elhinni, hogy tényleg terhes, hiszen évek óta abban a hiedelemben élt, hogy csak orvosi beavatkozással születhet gyermeke.
Erika esete – Felszabadultan élni a bűntudat terhe nélkül
Erika 38 éves, halk szavú, visszafogott nő. Elmondja, hogy 3 éve szeretnének babát a férjével, pár hónapja van túl egy sikertelen lombikon. Az orvosi vizsgálatok szerint annyira alacsony az AM hormon értéke, amely a petefészek kimerüléséről tanúskodik, hogy természetes úton lehetetlen teherbe esnie. Elmondja, hogy igazából el sem tudja képzelni, hogy gyermeke legyen. Két éve vesztette el édesanyját, aki nagyon közel állt hozzá. Előtte éveken át ápolta, de végül a betegség győzött. Erika azt érzi, hogy sokkal többet is megtehetett volna, jobb orvosokat kellett volna keresnie, akkor biztos megmentették volna az anyját. Szomorú és dühös, hogy így alakultak a dolgok. Anyja halála után depressziót állapítottak meg nála, teljesen érdektelenné vált, robotpilóta üzemmódban él, úgy érzi, egyedül, édesanyja segítsége nélkül képtelen megbirkózni az anyasággal. Férje viszont nagyon szeretne gyermeket és az ő kedvéért belement az egészbe. Ahogy beszélgetünk, kiderül, hogy Erika annyira visszahúzódó lett, hogy a barátai is alig vannak. Ez teljesen ellentétben áll azzal, hogy régebben rengeteg barátja volt, vidám és nyitott egyénisége mindig a társaság központjává tette. Teljesen eltűnt az az önbizalommal teli, magabiztos nő, aki egykor volt. Férjével gyermekkora óta ismerik egymást, barátságból lett a szerelem, nagyon kötődnek egymáshoz. Férje sokszor hangoztatja, hogy szeretné visszakapni azt az élettel teli, vidám nőt, aki egykoron Erika volt. Ehhez minden segítséget és támogatást megad. A bűntudat elengedése, az önmagának való megbocsátás rendkívül fontos lépés volt ahhoz, hogy Erika továbbléphessen. Ezen kezdtünk el dolgozni a szimbólumterápia segítségével. Pár hónap elegendő volt ahhoz, hogy Erika megbocsásson magának, egyre inkább régi önmaga legyen, mígnem egy alkalomra már pozitív terhességi teszttel érkezett.
Molnár Enikő
Fotó: www.moms.com