Hogyan halld meg tested üzeneteit
Testünk sokféleképpen üzen nekünk.
Néha nem is vesszük észre olyan aprók a jelzések, máskor pedig olyan erőteljes a fájdalom, hogy már csak arra tudunk koncentrálni, hogy hogyan szüntessük meg.
Vajon odafigyelünk-e eléggé magunkra?
Elgondolkodunk-e azon, hogy vajon mi lehet az oka egy erősebb szívdobogásnak, zsibbadó testrésznek vagy akár egy fejfájásnak?
Megengedjük-e magunknak, hogy őszintén reagáljunk az érzéseinkre, testérzeteinkre vagy megérzéseinkre?
Ledőlünk-e pihenni, ha fáradtak vagyunk? Időben eszünk-e, iszunk-e, ha éhesek és szomjasak vagyunk?
Általában még ezeket a testi szükségleteinket is elnyomjuk, félretesszük, hiszen minden más annyival fontosabb. Folyamatosan próbálunk megfelelni az elvárásoknak, a külső nyomásnak. Hiszen nem okozhatunk másoknak csalódást, mit fognak szólni???
És közben nem engedjük meg magunknak azt sem, hogy igazán megéljük érzéseinket: örömet, bánatot, csalódottságot, fájdalmat.
Higgyük el, hogy a testünk bölcs. Tökéletesen van megteremtve.
Ha ebben a tökéletes rendszerben zavar támad, annak oka van. Ilyenkor mindenképp álljunk meg egy pillanatra és figyeljünk oda magunkra, az érzéseinkre. Mindezt persze egy olyan társadalomban, amely azt sulykolja belénk, hogy „nincs idő a fájdalomra”, ahol csak bekapjuk a megfelelő fájdalomcsillapítót és rohanunk tovább. Kultúránk azt neveli belénk, hogy fájdalom valami rossz, gyógyszerrel rögtön el kell tompítani, tudomást sem kell róla venni – pedig ennek nagy ára van.
Sok betegséget az éveken át elfojtott, tudomásul nem vett, meg nem élt testérzetek, érzések vagy érzelmek okoznak!
Nagyon fontos lenne, hogy minden nap szánjunk időt magunkra, megálljunk, lecsendesedjünk, és csak befelé figyeljünk. Ha jelez a testünk, figyeljünk oda, és próbáljuk megérteni, hogy mit üzen nekünk és mit kellene tennünk ahhoz, hogy jobban legyünk.
Figyeljük meg, hogy mit érzünk a testünkben és tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
Éljük meg hát érzéseinket, figyeljünk oda testünk jelzéseire. Hiszen mi magunk tudjuk a legjobban, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal és a világgal.
Molnár Enikő
Néha nem is vesszük észre olyan aprók a jelzések, máskor pedig olyan erőteljes a fájdalom, hogy már csak arra tudunk koncentrálni, hogy hogyan szüntessük meg.
Vajon odafigyelünk-e eléggé magunkra?
Elgondolkodunk-e azon, hogy vajon mi lehet az oka egy erősebb szívdobogásnak, zsibbadó testrésznek vagy akár egy fejfájásnak?
Megengedjük-e magunknak, hogy őszintén reagáljunk az érzéseinkre, testérzeteinkre vagy megérzéseinkre?
Ledőlünk-e pihenni, ha fáradtak vagyunk? Időben eszünk-e, iszunk-e, ha éhesek és szomjasak vagyunk?
Általában még ezeket a testi szükségleteinket is elnyomjuk, félretesszük, hiszen minden más annyival fontosabb. Folyamatosan próbálunk megfelelni az elvárásoknak, a külső nyomásnak. Hiszen nem okozhatunk másoknak csalódást, mit fognak szólni???
És közben nem engedjük meg magunknak azt sem, hogy igazán megéljük érzéseinket: örömet, bánatot, csalódottságot, fájdalmat.
Higgyük el, hogy a testünk bölcs. Tökéletesen van megteremtve.
Ha ebben a tökéletes rendszerben zavar támad, annak oka van. Ilyenkor mindenképp álljunk meg egy pillanatra és figyeljünk oda magunkra, az érzéseinkre. Mindezt persze egy olyan társadalomban, amely azt sulykolja belénk, hogy „nincs idő a fájdalomra”, ahol csak bekapjuk a megfelelő fájdalomcsillapítót és rohanunk tovább. Kultúránk azt neveli belénk, hogy fájdalom valami rossz, gyógyszerrel rögtön el kell tompítani, tudomást sem kell róla venni – pedig ennek nagy ára van.
Sok betegséget az éveken át elfojtott, tudomásul nem vett, meg nem élt testérzetek, érzések vagy érzelmek okoznak!
Nagyon fontos lenne, hogy minden nap szánjunk időt magunkra, megálljunk, lecsendesedjünk, és csak befelé figyeljünk. Ha jelez a testünk, figyeljünk oda, és próbáljuk megérteni, hogy mit üzen nekünk és mit kellene tennünk ahhoz, hogy jobban legyünk.
Figyeljük meg, hogy mit érzünk a testünkben és tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
- Hogyan érzem most magam?
- Mit érzek?
- Hol érzem?
- Mihez hasonlít ez az érzés?
- Mi jut erről az érzésről az eszembe?
- Mit üzen számomra ez az érzés?
Éljük meg hát érzéseinket, figyeljünk oda testünk jelzéseire. Hiszen mi magunk tudjuk a legjobban, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal és a világgal.
Molnár Enikő