Házasoknál inkább jön a gólya?
Vajon számít-e, hogy a leendő szülők összeházasodnak vagy sem? Tényleg szívesebben jön a gólya akkor, ha a pár már nemcsak együtt él, hanem papírjuk is van róla?
Sokan úgy gondolják, hogy a papír nem számít. „Szeretjük egymást, mit változtatna ezen, ha összeházasodunk? Amúgy sem vágyik egyikünk sem a felhajtásra, meg aztán sokba is kerülne egy olyan igazi, hét országra szóló lakodalom. Jó nekünk így.”
Én mégis azt gondolom, hogy számít a papír. Amikor egy pár úgy dönt, hogy összeházasodnak, akkor kiállnak a világ elé, és megmutatják mindenkinek, hogy mostantól ők egy új család. Már nem a szüleik gyerekei elsősorban, hanem egy házaspár, akik azért kötötték össze az életüket, hogy új családot alapítsanak. Ez még akkor is így van, ha a valóságban az esküvő nem nagy ceremóniával történik meg a szülők és az egész rokonság előtt, hanem a pár csak két tanú előtt köti össze az életét. Hiszen a kötelék és a rituálé ugyanúgy érvényes és ugyanúgy hat ilyenkor is.
Hogy miért is hat? Egyrészt azért, mert ezután a környezet is másként tekint a párra: a lányom már valakinek a felesége, a fiam valakinek a férje, mostantól ez az ő legfontosabb szerepük az életben. A másik dolog a biztonság, amiről már korábban is írtunk (itt): a nők számára nagyon fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, s egyaránt fontos az anyagi és a párkapcsolati biztonság. Ahhoz, hogy anyává tudjunk válni, gyakran elengedhetetlen, hogy érezzük, az a férfi, aki mellettünk van, mellettünk is marad. És ezt a biztonságot jobban érezzük a házasságban, mint az élettársi kapcsolatban.
Néha a nők titokban vágynának a házasságra, de a racionális érvek meggyőzik őket: minek a felesleges hercehurca, papír nélkül is ugyanolyan a kapcsolat, mint egy házassági anyakönyvi kivonat tulajdonosaként. S gyakran a férfiak valóban nem látnak semmi különbséget a házasság és az együttélés között, ám az életben vannak olyan dolgok, amiket racionálisan nehéz megmagyarázni.
Eszembe jut az a férfi, aki a házasságkötés előtt azt bizonygatta nekem, hogy higgyem el, semmi sem fog megváltozni az esküvővel: ők már évek óta együtt élnek a párjával, mindent tudnak egymásról. Aztán mikor egy hónap múlva újra találkoztunk, immár férjként mesélte, hogy igazam volt, ez mégiscsak más.
Horváth Rita
Fotó: visitmysmokies.com
Sokan úgy gondolják, hogy a papír nem számít. „Szeretjük egymást, mit változtatna ezen, ha összeházasodunk? Amúgy sem vágyik egyikünk sem a felhajtásra, meg aztán sokba is kerülne egy olyan igazi, hét országra szóló lakodalom. Jó nekünk így.”
Én mégis azt gondolom, hogy számít a papír. Amikor egy pár úgy dönt, hogy összeházasodnak, akkor kiállnak a világ elé, és megmutatják mindenkinek, hogy mostantól ők egy új család. Már nem a szüleik gyerekei elsősorban, hanem egy házaspár, akik azért kötötték össze az életüket, hogy új családot alapítsanak. Ez még akkor is így van, ha a valóságban az esküvő nem nagy ceremóniával történik meg a szülők és az egész rokonság előtt, hanem a pár csak két tanú előtt köti össze az életét. Hiszen a kötelék és a rituálé ugyanúgy érvényes és ugyanúgy hat ilyenkor is.
Hogy miért is hat? Egyrészt azért, mert ezután a környezet is másként tekint a párra: a lányom már valakinek a felesége, a fiam valakinek a férje, mostantól ez az ő legfontosabb szerepük az életben. A másik dolog a biztonság, amiről már korábban is írtunk (itt): a nők számára nagyon fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, s egyaránt fontos az anyagi és a párkapcsolati biztonság. Ahhoz, hogy anyává tudjunk válni, gyakran elengedhetetlen, hogy érezzük, az a férfi, aki mellettünk van, mellettünk is marad. És ezt a biztonságot jobban érezzük a házasságban, mint az élettársi kapcsolatban.
Néha a nők titokban vágynának a házasságra, de a racionális érvek meggyőzik őket: minek a felesleges hercehurca, papír nélkül is ugyanolyan a kapcsolat, mint egy házassági anyakönyvi kivonat tulajdonosaként. S gyakran a férfiak valóban nem látnak semmi különbséget a házasság és az együttélés között, ám az életben vannak olyan dolgok, amiket racionálisan nehéz megmagyarázni.
Eszembe jut az a férfi, aki a házasságkötés előtt azt bizonygatta nekem, hogy higgyem el, semmi sem fog megváltozni az esküvővel: ők már évek óta együtt élnek a párjával, mindent tudnak egymásról. Aztán mikor egy hónap múlva újra találkoztunk, immár férjként mesélte, hogy igazam volt, ez mégiscsak más.
Horváth Rita
Fotó: visitmysmokies.com