A bennünk élő istennők II. – Aphrodité és Demeter jelentősége az anyává válásban
Előző írásunkban Jean Shinoda Bohlen amerikai pszichiáternő elméletét ismertettük, aki az ókori görög istennők alakjaival szemlélteti a belső viselkedési minták különbségeit, bennünk, nőkben lévő különböző őstípusokat, archetípusokat.
A hét istennő közül most kettőt emelnék ki, azt a kettőt, akiknek különösen nagy szerep jut a megtermékenyülésben és a magzat megtartásában:
Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője, a kreatív és szenvedélyes nő
Demeter, a termékenység istennője, az anya őstípusa, a gondoskodó, táplálékadó nő
Egy párkapcsolat kezdetén minden nő, aki kölcsönös szerelembe esik valakivel, valóságos megtestesítője lesz Aphroditének. Aphrodité jelenléte segít abban, hogy a pár mindkét tagja vonzónak érezze magát és egymás bűvöletébe kerüljön. Aphrodité képviseli a fajfenntartás ösztönét is, hiszen a szexuális késztetés és szenvedély istennője. Demeter, az anyaság istennője és őstípusa mellett, ő a termékenységért felelős szerepszemélyiségünk.
Gyakran előfordul, hogy az anyaságra készülődve, egyre inkább ráfókuszálva a gyermekáldásra, a bennünk élő Aphrodité, a szerelem, szexualitás és kreativitás istennője egyre inkább háttérbe szorul. Vannak nők, akikben alapvetően ez az archetípus dominál, vannak, akikben kevésbé, mégis, ahogy telik az idő, egyre inkább mindenki megfeledkezik róla. Elfeledkeznek arról, hogyan kell élvezni az életet, hogyan kell megélni a jelent. Csak a vágyott jövőkép, az áldott állapot elképzelése dominál egyre jobban, elhomályosítva a jelent és hétköznapi valóságot. Ahogy telik az idő egyre inkább a kétségbeesés és a reménytelenségérzés lesz úrrá rajtuk, s közben elfeledkeznek arról, hogy a jelen formálja a jövőt. És ha a jelenben háttérbe szorul az, hogy hogyan élheti meg egy nő a nőiességét, hogy hogyan élvezze az életet, akkor még nehezebben jön létre a vágyott áldott állapot.
Az anyaságra készülve sokan gondolják azt, hogy erre a szerepre leginkább Demeter istennővel, az anyaság istennőjének archetípusával való azonosulás készít fel. Igen, valóban nagyon fontos ez a minőség, hiszen a magzat megtartásában, a baba gondoskodásában, anyai ösztön kifejlődésében lényeges ennek a szerepszemélyiségnek a jelenléte. Az összes istennő közül Demeter a legnagylelkűbb. Az anyai ösztön arra indít, hogy gondoskodjunk másokról, nagyvonalúak, bőkezűek legyünk, enni adjunk és ebben érezzünk kiteljesedést.
Ha az anyaságra készülünk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy körülöttünk egyre több a terhes nő, egyre több a kismama. Fontos is, hogy erre a szerepre készülődve, minél többször legyünk kisgyerekek, kisbabák közelében lenne, mivel maga a gyermek az, aki aktiválni képes bennünk ezt az őstípust. Ha a jelenben élve éljük meg ezeket a tapasztalatokat, élményeket ez elfogadásra és türelemre int.
Tehát a gyermekáldásra készülődve egyvalamiről ne feledkezzünk meg: a megtermékenyülésben, a fogantatásban Aphrodité jelenléte is nélkülözhetetlen.
Molnár Enikő
Fotó: pinterest.com
A hét istennő közül most kettőt emelnék ki, azt a kettőt, akiknek különösen nagy szerep jut a megtermékenyülésben és a magzat megtartásában:
Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője, a kreatív és szenvedélyes nő
Demeter, a termékenység istennője, az anya őstípusa, a gondoskodó, táplálékadó nő
Egy párkapcsolat kezdetén minden nő, aki kölcsönös szerelembe esik valakivel, valóságos megtestesítője lesz Aphroditének. Aphrodité jelenléte segít abban, hogy a pár mindkét tagja vonzónak érezze magát és egymás bűvöletébe kerüljön. Aphrodité képviseli a fajfenntartás ösztönét is, hiszen a szexuális késztetés és szenvedély istennője. Demeter, az anyaság istennője és őstípusa mellett, ő a termékenységért felelős szerepszemélyiségünk.
Gyakran előfordul, hogy az anyaságra készülődve, egyre inkább ráfókuszálva a gyermekáldásra, a bennünk élő Aphrodité, a szerelem, szexualitás és kreativitás istennője egyre inkább háttérbe szorul. Vannak nők, akikben alapvetően ez az archetípus dominál, vannak, akikben kevésbé, mégis, ahogy telik az idő, egyre inkább mindenki megfeledkezik róla. Elfeledkeznek arról, hogyan kell élvezni az életet, hogyan kell megélni a jelent. Csak a vágyott jövőkép, az áldott állapot elképzelése dominál egyre jobban, elhomályosítva a jelent és hétköznapi valóságot. Ahogy telik az idő egyre inkább a kétségbeesés és a reménytelenségérzés lesz úrrá rajtuk, s közben elfeledkeznek arról, hogy a jelen formálja a jövőt. És ha a jelenben háttérbe szorul az, hogy hogyan élheti meg egy nő a nőiességét, hogy hogyan élvezze az életet, akkor még nehezebben jön létre a vágyott áldott állapot.
Az anyaságra készülve sokan gondolják azt, hogy erre a szerepre leginkább Demeter istennővel, az anyaság istennőjének archetípusával való azonosulás készít fel. Igen, valóban nagyon fontos ez a minőség, hiszen a magzat megtartásában, a baba gondoskodásában, anyai ösztön kifejlődésében lényeges ennek a szerepszemélyiségnek a jelenléte. Az összes istennő közül Demeter a legnagylelkűbb. Az anyai ösztön arra indít, hogy gondoskodjunk másokról, nagyvonalúak, bőkezűek legyünk, enni adjunk és ebben érezzünk kiteljesedést.
Ha az anyaságra készülünk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy körülöttünk egyre több a terhes nő, egyre több a kismama. Fontos is, hogy erre a szerepre készülődve, minél többször legyünk kisgyerekek, kisbabák közelében lenne, mivel maga a gyermek az, aki aktiválni képes bennünk ezt az őstípust. Ha a jelenben élve éljük meg ezeket a tapasztalatokat, élményeket ez elfogadásra és türelemre int.
Tehát a gyermekáldásra készülődve egyvalamiről ne feledkezzünk meg: a megtermékenyülésben, a fogantatásban Aphrodité jelenléte is nélkülözhetetlen.
Molnár Enikő
Fotó: pinterest.com