Tanácsadás pároknak – mit tud tenni a pszichológus a termékenységi problémákkal küzdő párokért?
Általában igaz az, hogy a nők hamarabb fordulnak pszichológushoz, mint a férfiak, de mostanában azt tapasztalom, hogy gyakran keresnek meg férfiak, akik már nem bírják tovább. Férjek, akik hosszú ideig tartották a lelket a feleségükben, de erejük végéhez értek. Leendő apák, akik sokáig támogatták a nőt, aki érzelmileg hol fent van, hol lent (bár egyre inkább lent) a babavárás hullámvasútján. Ám egyszer csak elfogy a férfiak ereje és összeomlanak. Sok esetben akkor fordulnak pszichológushoz a nők is, amikor a párjuk már nem tud segíteni nekik, mert a férfi összes energiája rámegy arra, hogy saját magát egyben tartsa.
Mit tud tenni a pszichológus? Ő sem varázsló, sajnos a nehézségek nem múlnak el azonnal, amint a pár belép a rendelő ajtaján. De sokszor már az is felszabadító tud lenni, hogy itt szabad gyengének lenni, és ki lehet mondani azokat a dolgokat, amiket négyszemközt nehéz lenne: például hogy a férfi úgy érzi, ő gyorsabban haladna az inszemináció vagy a lombik felé, a nő meg fél tőle; vagy sokkolták őket az orvosi eredmények és nem tudnak megbirkózni az idő szorításával vagy a párjukra háruló teherrel; esetleg valamelyikük még nem érzi késznek magát a gyerekvállalásra…. Néha ezeket a félelmeinket még saját magunknak sem valljuk be, s egy irányított beszélgetés vagy egy rajz világít rá arra, mi is az, ami bánt.
Egyik fő feladatunk a találkozások során a felgyülemlett feszültség, a megélt stressz csökkentése. Ehhez néha már maga a beszélgetés elegendő, máskor autogén tréninget, vagy autogén tréning alapú relaxációt alkalmazunk a párnak együtt vagy külön-külön. (Az autogén tréningről legutóbbi bejegyzésünkben részletesen is írtunk itt.) A relaxáció alkalmas az általános stressz-szint csökkentésére (ami kifejezetten magas a meddőségi problémákkal kapcsolatban), és a kimondottan szorongáskeltő helyzetek kezelésére (gondoljunk csak a petesejt leszívásra vagy a beültetést követő várakozásra). Mindemellett segíti az elfogadást, az elengedést, a megengedést, illetve a testi működések harmonizálásával fogékonyabbá tesz arra, hogy a testünk jobban „megértse” a kéréseinket.
Ha csak néhány alkalommal találkozunk, a jelenben megélt és a pár előtt álló feladatokra, történésekre koncentrálunk. Hosszabb közös munka esetén előkerülnek a családi minták is: ki honnan jön, mit hoz magával, illetve mit gondol arról, hogyan hat ki az őket érintő folyamat a tágabb család egészére. Bizonyos témák vagy feladattípusok esetén megszokott az egyéni találkozó a pár tagjaival a folyamat során.
Mindez persze a pár igényeihez, habitusához, befogadóképességéhez igazodik, s ha valami olyan történik velük, amiről mindenképpen szeretnének beszélni, akkor újratervezzük az órát, és azzal foglalkozunk, ami nekik akkor és ott a legfontosabb. Hasonlóképpen ahhoz, ahogy az életben is kénytelenek vagyunk folyamatosan alkalmazkodni és újratervezni, amikor a biológia vagy az orvosok úgy kívánják.
Mindenesetre a párterápia nem csak azoknak a pároknak segíthet, akiknek egymással vannak problémáik, hanem azoknak is, akik egy közös ügyért küzdenek. Ebben a küzdelemben támogatja őket a pszichológussal végzett munka erőforrásaik feltárásával és a megélt feszültség csökkentésével.
Horváth Rita
Fotó: drzoref.com
Mit tud tenni a pszichológus? Ő sem varázsló, sajnos a nehézségek nem múlnak el azonnal, amint a pár belép a rendelő ajtaján. De sokszor már az is felszabadító tud lenni, hogy itt szabad gyengének lenni, és ki lehet mondani azokat a dolgokat, amiket négyszemközt nehéz lenne: például hogy a férfi úgy érzi, ő gyorsabban haladna az inszemináció vagy a lombik felé, a nő meg fél tőle; vagy sokkolták őket az orvosi eredmények és nem tudnak megbirkózni az idő szorításával vagy a párjukra háruló teherrel; esetleg valamelyikük még nem érzi késznek magát a gyerekvállalásra…. Néha ezeket a félelmeinket még saját magunknak sem valljuk be, s egy irányított beszélgetés vagy egy rajz világít rá arra, mi is az, ami bánt.
Egyik fő feladatunk a találkozások során a felgyülemlett feszültség, a megélt stressz csökkentése. Ehhez néha már maga a beszélgetés elegendő, máskor autogén tréninget, vagy autogén tréning alapú relaxációt alkalmazunk a párnak együtt vagy külön-külön. (Az autogén tréningről legutóbbi bejegyzésünkben részletesen is írtunk itt.) A relaxáció alkalmas az általános stressz-szint csökkentésére (ami kifejezetten magas a meddőségi problémákkal kapcsolatban), és a kimondottan szorongáskeltő helyzetek kezelésére (gondoljunk csak a petesejt leszívásra vagy a beültetést követő várakozásra). Mindemellett segíti az elfogadást, az elengedést, a megengedést, illetve a testi működések harmonizálásával fogékonyabbá tesz arra, hogy a testünk jobban „megértse” a kéréseinket.
Ha csak néhány alkalommal találkozunk, a jelenben megélt és a pár előtt álló feladatokra, történésekre koncentrálunk. Hosszabb közös munka esetén előkerülnek a családi minták is: ki honnan jön, mit hoz magával, illetve mit gondol arról, hogyan hat ki az őket érintő folyamat a tágabb család egészére. Bizonyos témák vagy feladattípusok esetén megszokott az egyéni találkozó a pár tagjaival a folyamat során.
Mindez persze a pár igényeihez, habitusához, befogadóképességéhez igazodik, s ha valami olyan történik velük, amiről mindenképpen szeretnének beszélni, akkor újratervezzük az órát, és azzal foglalkozunk, ami nekik akkor és ott a legfontosabb. Hasonlóképpen ahhoz, ahogy az életben is kénytelenek vagyunk folyamatosan alkalmazkodni és újratervezni, amikor a biológia vagy az orvosok úgy kívánják.
Mindenesetre a párterápia nem csak azoknak a pároknak segíthet, akiknek egymással vannak problémáik, hanem azoknak is, akik egy közös ügyért küzdenek. Ebben a küzdelemben támogatja őket a pszichológussal végzett munka erőforrásaik feltárásával és a megélt feszültség csökkentésével.
Horváth Rita
Fotó: drzoref.com