Pszichológiai tanácsadás meddőség esetén, várandósság alatt és szülés után
  • Kezdőlap
  • Miben segítünk
    • Gyermeket szeretnénk
    • Gyermeket várok
    • Gyermekem született
  • Módszerek
    • Pszichológiai tanácsadás
    • Relaxációs módszerek
    • Traumafeldolgozás
    • Várandós relaxáció
    • Tanácsadás pároknak
    • Online konzultáció
  • Rólunk
    • Horváth Rita
    • Molnár Enikő
    • Kérdések és válaszok
    • Támogatóink, ajánlások
  • Blog
  • Árak
  • Kapcsolat
    • Jelentkezés
  • Kezdőlap
  • Miben segítünk
    • Gyermeket szeretnénk
    • Gyermeket várok
    • Gyermekem született
  • Módszerek
    • Pszichológiai tanácsadás
    • Relaxációs módszerek
    • Traumafeldolgozás
    • Várandós relaxáció
    • Tanácsadás pároknak
    • Online konzultáció
  • Rólunk
    • Horváth Rita
    • Molnár Enikő
    • Kérdések és válaszok
    • Támogatóink, ajánlások
  • Blog
  • Árak
  • Kapcsolat
    • Jelentkezés

Te meggyászolod a meg nem született kisbabáidat? 

10/19/2016

 
Picture
Aki sokáig küzd a kisbabájáért, az sok veszteséget kénytelen megélni. Először elveszíti azt az illúziót, hogy neki és a párjának könnyen, gyorsan, minden probléma nélkül fogan meg a gyermeke. Aztán gyakran azt a reményt is, hogy külső segítség nélkül egyáltalán megfogan. Később talán az is felkerül a veszteséglistára, hogy ők ketten együtt legyenek a gyermekük biológiai szülei – szóba kerül a spermadonáció vagy a petesejt-donáció.

Veszteség minden egyes menstruáció a babára vágyakozás időszakában, hiszen a remény minden hónapban újra kivirágzik: hátha most sikerült, hátha most megtörténik végre, amire annyira várunk. És még nem beszéltem a sikertelen inszeminációkról, beültetésekről, amikor a remény még nagyobb, így a veszteség is sokkal fájdalmasabb.

Mit kezdünk ezekkel a veszteségekkel? Kezdünk velük egyáltalán valamit? Vagy igyekszünk mielőbb elfelejteni őket, és újult erővel szembenézni az újabb próbálkozások megpróbáltatásaival és reményeivel? Elisabeth Kübler-Ross szakaszai jól leírják a veszteségek megélését is. Ezek a szakaszok a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és a belenyugvás. Ha arra a helyzetre gondolunk, amikor szembesülünk azzal, hogy nem jön akkor és úgy a baba, ahogy szeretnénk, az első gondolatunk gyakran a tagadás: Ez nem lehet igaz, ez nem velem történik! Utána jön a düh: Miért pont én? Miért engem ver a sors? Másoknak meg (akik nem is akarják) miért megy olyan könnyen? Aztán valamiféle belső alkudozás: Ha ezt és azt a dolgot megteszem, teljesítem, elérem, akkor talán elnyerem az égiek jóindulatát és a jutalmamat… A depresszió már szinte elkerülhetetlen: reménytelenség és csüggedés lesz úrrá rajtunk, ha sokáig nem jön a siker. Végül – szerencsés esetben - belenyugszunk abba, hogy nincs mindenre ráhatásunk, és megengedjük magunknak, hogy történjen az, aminek történnie kell. Elfogadunk és elengedünk.

Közben időnként megélünk a szeretteink elvesztésekor megélt érzéseket is, ilyen lehet a megelőlegezett gyász. A beültetést követően (főleg ha az már nem az első próbálkozás) már nem merjük elhinni, hogy most sikerülhet. Előrevetítjük a veszteséget, szinte felkészítjük magunkat az eljövendő sikertelenségre, megelőlegezzük a gyászt. Mindezek ellenére sokkol minket a bizonyosság, amikor kiderül, hogy ismét nem sikerült. Aztán elönt minket a düh, haragszunk az egész világra, miközben kontrollálnunk kell a viselkedésünket: elvégre mégse láthatja rajtunk mindenki, hogy mennyire összeomlottunk. S míg egy halálesetnél a külvilág elismeri, sőt elvárja a gyászt, addig a meg nem született / meg nem fogant babáinkért érzett gyászunkról alig tud valaki, a fájdalmunkat rejtegetnünk kell.      

Mit teszünk azért, hogy elgyászoljuk ezeket a babákat? Mit tudunk tenni? Vannak, akiknek segít a hitük. Mások saját rituálékat alkotnak: gyertyát gyújtanak a babákért, lufit engednek fel az égbe vagy elúsztatják a baba képét a folyón. Nem is hinnétek, hogy a rituáléknak milyen nagy erejük van! Amikor el tudunk engedni valakit az életünkből, aki valójában még nem is volt ott, csak a képzeletünkben létezett, azzal megbékélünk magunkkal is, és helyet csinálunk valami újnak. Ne féljetek szembenézni a fájdalmas érzésekkel, és engedjétek meg magatoknak a gyászt! Elvégre valami olyat veszítettetek el, ami érdemes arra, hogy időt és figyelmet szánjatok rá!

Horváth Rita

Fotó: huffingtonpost.com

Comments are closed.

    ​


    Kedves Olvasó!
    ​
    Munkánk során gyakran találkozunk olyan témákkal, amiket érdemesnek tartunk arra, hogy megosszuk Veled. 

    Tarts velünk: reméljük Te is ugyanolyan érdekesnek találod majd ezeket az írásokat, mint mi, s reméljük azt is, hogy néhol magadra ismersz…


    A blogon közzétett írások teljes egészében az oldal gazdáinak munkái és tulajdona. Idézhetők, megoszthatók változtatások nélkül, egy linkkel a blogot csatolva  és a nevünket feltüntetve. A megjelent írásokat a szerzői jog ide vonatkozó része védi.
    Ha szeretnéd leközölni írásaink egyikét, azt csak az írásos engedélyünkkel teheted meg, de ebben az esetben sem változtathatod meg sem címét, sem tartalmát.
     

    Arhívum

    March 2020
    January 2020
    November 2019
    October 2019
    September 2019
    May 2019
    March 2019
    February 2019
    November 2018
    October 2018
    September 2018
    August 2018
    June 2018
    May 2018
    April 2018
    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    December 2016
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016

KAPCSOLAT
Horváth Rita
06306852419
horvathrita73@gmail.com
​

Molnár Enikő
​06204283007
eniko.molnaar@gmail.com

​HELYSZÍN
Új Föld Tanácsadó és Terápiás Központ
1093 Budapest, Vámház krt. 7., 2. emelet 11.
​29-es kapucsengő
2015. Minden jog fenntartva