Szex: öröm vagy feladat?

Sok mindenről beszélünk, amikor a hosszúra nyúlt babára várásról van szó, de az a tapasztalatom, hogy a szex nincs az elsők között. Pedig ha belegondolunk, mégiscsak itt kezdődik a fogantatás…

Két szempontból is szóba jöhet a szex: ha nincs biológiai oka annak, hogy késik a baba, érdemes ránézni a lelki tényezőkre (persze nem csak ilyenkor). S a hozott családi mintáink, nem tudatos félelmeink vagy vágyaink mellett nem mindegy az sem, hogy milyen a viszonyunk az intimitáshoz és a szexhez. A másik téma éppilyen fontos: hogyan is hat a sikertelenség és a kudarc, illetve az egyre görcsösebb gyermek utáni vágy a szexualitásra.

Amikor egy pár megkeres azzal, hogy régóta szeretnének babát, s a sok sikertelen próbálkozás már felemésztette az erejüket, ők maguk is sok lelki tényezőt neveznek meg, amik a sikertelenség hátterében állhatnak. Leggyakrabban a saját szüleiket és gyerekkorukat említik, ahol sérelmeket éltek át vagy a munkahelyi stresszt nevezik meg, mely aránytalan terheket tesz rájuk. A szexualitás csak jóval később kerül szóba (már ha szóba hozzák egyáltalán). Ez részben érthető is, hiszen legtöbben nehezen beszélünk a legintimebb dolgainkról, idő kell ahhoz, hogy meg tudjunk nyílni egy idegen előtt. Másrészt nyilvánvaló, hogy a gyermek „létrejöttének” nehézségei esetén a szexualitás megkerülhetetlen téma. Emellett könnyű meglátni azt a párhuzamot is, hogy az anyaság is a befogadásról, önmagunk átadásáról szól – csakúgy, mint a szerelmes együttlét. Érdemes hát elgondolkozni ezen, még ha először kissé furán, kellemetlenül is érezzük magunkat! Az őszinte válaszok közelebb vihetnek önmagunk és a helyzetünk megértéséhez.

A másik esetben a szexben inkább a következményeket éljük meg, mintsem az okokat keressük. A kapcsolat elején gyakran a szex inkább az örömszerzésről szól, nem a gyerekvállalásról. Amikor azonban egy pár elhatározza, hogy kisbabát szeretne, minél több próbálkozás telik el eredmény nélkül, annál inkább kezd teljesítmény jelleget ölteni a szexualitás. A fogamzóképes napok számon tartása megöli a spontaneitást, hiszen akkor kell együtt lenni, előtte meg nem ajánlatos, mert az lerontja a sperma minőségét. Rókafogta csuka helyzet ez is: azért szeretnénk babát, mert szeretjük egymást, és ő a szerelmünk gyümölcse, de minél inkább „akarjuk” hogy megszülessen, annál kevesebb örömet találunk az együttlétekben, mert már csak arra tudunk gondolni, hogy most vajon sikerül-e...

Azt gondolom, nagyon fontos, hogy az életünkben legyen öröm akkor is, amikor már nagyon vágyunk a babára, s a sorozatos kudarcok megkeserítenek minket. Hiszek abban, hogy egy kisbaba olyan helyre szeretne megszületni, ahol öröm várja.

​És persze tudunk olyan babákról is, akik az anya ciklusának abban az időszakában fogantak, amikor biológiailag nem lett volna lehetséges, amikor az együttlét célja „csak” az öröm volt. Szóval hajrá!

Horváth Rita

Fotó: huffingtonpost.co.uk