Másmilyen anya lesz a lombikos anya?

Azt mondják, amikor megszületik a baba, akkor születik meg az anya is. Vagy mégsem? Talán az anya már korábban megszületik a nőben, aki gyermekre vágyik? A bennünk élő, magunkról alkotott anyakép már a várandósság alatt, sőt: sok esetben már a várandósság előtt kialakul, formálódik. Mit gondoltok, más anya lesz az, aki orvosi segítséggel: inszeminációval vagy lombikkal válik anyává? Befolyásolja a nőben formálódó anyaképet, ha a nő nem spontán, hanem segítséggel lesz anya? Igen is, meg nem is.

Annak, aki spontán teherbeesés után válik anyává, hét-nyolc hónapja van arra, hogy hozzászokjon a gondolathoz: anya lesz. Azoknak a nőknek viszont, akiknek nehézségeik adódnak a gyermekvállalásban, s így kénytelenek több időt várakozással tölteni, mint amennyit szeretnének, bőségesen van idejük arra, hogy a saját anyaságukon gondolkodjanak. A gyakran évekig tartó procedúra eredményeként a gyermekvállalásban inszeminációval vagy lombikkal segített anyák már az elejétől nagyobb szorongással indulnak, mint szerencsésebb társaik. Gondoljunk csak arra például, mikor és milyen körülmények között tudja meg egy várandós kismama azt, hogy gyermeket vár! Míg a várva várt babák anyukái már a beavatkozások legelejétől a pozitív tesztet várják (végigizgulva ezt az időszakot), addig másoknak csak akkor fordul meg a fejükben, hogy esetleg babát várnak, mikor már régóta késik a vérzés, esetleg a terhesség egyéb tünetei (rosszullét, hányás, mellfeszülés) ébresztenek gyanút bennük. S a pozitív tesztet sok esetben hosszú évek sok kudarca, bánata előzi meg, nem csoda hát a babáért első pillanattól érzett nagyobb aggódás.

Ezek alatt az évek alatt az anya gyakran érezhette azt, hogy nem ő irányítja a dolgokat, így nem könnyű most elhinni, hogy innentől már minden rendben lesz a babával is, s ő anyaként is mindent elég jól fog csinálni. Gyakran a környezet is azt sugallja, hogy ezek a babák nagyon értékesek (persze minden baba az!), és nem engedhető meg az orvosok részéről semmilyen kockázat felvállalása, legyen szó a várandósság alatti vizsgálatokról vagy a szülésről.

Azt gondolhatnánk, hogy azok a nők, akik valamilyen beavatkozás segítségével lettek anyák, s sokat vártak arra, hogy kisbabájuk szülessen, aggódóbbak, túlvédőbbek, mint azok, akiknek ezzel nem voltak nehézségeik. De a kutatások nem ezt mutatják. Ezek a nők az elején nehezebben hiszik el magukról, hogy jó anyák tudnak lenni, mivel a sikertelen kezelések hatásaként már maguk is kételkednek néha abban, hogy nekik ez menni fog. Később azonban ugyanolyan anyák lesznek ők is, mint társaik. A kezdeti több aggodalom után ők sem aggódnak többet, mint más anyák. A lombikos anyák a várandósság elején lassabban tudják/merik beleengedni magukat az anyaságba, a kötődés a babához picivel később alakul ki, viszont akkor annál erősebb lesz! A baba megszületése után több kétségük lehet azzal kapcsolatban, hogy jól csinálják-e, mint azoknak a társaiknak, akiknek nem kellett annyit küzdeniük a babáért. Ám ezekre a kétségekre fel lehet készülni, és gyorsan el lehet oszlatni őket!

Ebben lehet és kell is segíteni az orvosi segítséggel anyává váló nőket, hogy kezelni tudják aggodalmaikat a várandósság alatt, illetve el tudják hinni mielőbb: most már minden rendben van, és ez így is marad!      

Horváth Rita
Fotó: popsugar.com