Jó anya akarok lenni – nem olyan, mint az anyám

Amikor szülőszerepre készülünk, előtérbe kerül a saját anyánkhoz fűződő kapcsolatunk. Nem is csoda, hiszen valami olyasmire készülünk, amit egyszer már átéltünk, csak akkor az anya-gyerek kapcsolatot gyerekként éltük át, most viszont változik a szereposztás.

Melinda akkor fordult hozzám, amikor férjével elhatározták, hogy babát szeretnének. Orvosilag indokolt volt, hogy segítséget kérjenek, így belevágtak a kivizsgálások, beavatkozások sorába. Melinda kérése felém viszont az volt, hogy szeretné rendezni a szüleivel a viszonyát, mire babájuk születik. Úgy érezte, csak akkor tud jó anyja lenni majd a gyermekének, ha átdolgozott magában minden neheztelést és új alapokra tudta helyezni a szüleihez fűződő kapcsolatát.

Amikor elérkezik a családalapítás ideje, figyelmünk önkéntelenül és ösztönösen a kisgyerekkorunk felé fordul. Olyan szerepre készülünk, amit még nem próbáltunk: az egyetlen tapasztalatunk az az időszak, amikor mi magunk még csecsemőként, aztán kisgyerekként éltük meg az anya-gyerek kapcsolatot.

Szerencsés esetben ez a tapasztalatunk pozitív: a tudatos és a nem tudatos emlékeink szerint is anyánk szerető, gondoskodó, odafigyelő volt kicsi korunkban. Jó eséllyel ma is jó a kapcsolatunk, számíthatunk rá, a baba megszületése után is bátran fordulhatunk hozzá tanácsért, segítségért, vagy egyszerűen csak azért, hogy meghallgasson.

De nincs ez mindig így! Azok a nők, akik babaként, kisgyerekként nem élték meg a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, akik kifejezetten rossz emlékeket őriznek a gyerekkorukról, nehéz helyzetben vannak. Hiszen olyasmibe vágnak bele most, amiről nincsen személyesen megtapasztalt jó példájuk, viszont nagyon erős bennük az elhatározás, hogy jól akarják csinálni! Hiszen a saját bőrükön tapasztalták meg, milyen is az, amikor nem jó.

Petra és Andrea akkor kerestek meg, amikor már megszületett a kisbabájuk, s a mindennapi élet során szembesültek azzal a rengeteg, gyerekkoruk óta felgyülemlett érzéssel, ami egyfelől tökéletességre sarkallta őket, másfelől a jelen helyzet feszültségeket hozott a felszínre, amivel nem tudtak mit kezdeni. 

A példákban közös, hogy a nehézségek gyökere a gyerekkorban, az anyához való múltbeli és jelenbeli kapcsolódásban kereshető. A gyerekszülés viszont nemcsak felszínre hozza ezeket az érzéseket, hanem jó lehetőség korrigálni is azokat. A saját anyaságunk megélésekor, a saját kisbabánkhoz kapcsolódva gyógyítani tudjuk a sebeinket, s ez a gyógyulás akár még az anyánkhoz fűződő kapcsolatunkat is átírhatja.

Horváth Rita
Fotó: facenama.com