Ha nem szülök, el fog hagyni?

Micsoda? – kérdezi értetlenkedve a férfi. Eddig nem is gondolt erre. Ő szereti ezt a nőt, szereti, hiszen ezért él vele. Jó vele lenni – akár örökre is… – ezért döntöttek úgy, hogy itt az ideje a gyerekvállalásnak.
 
Természetesen a fenti gondolati monológ egy elképzelt beszélgetés része csupán, de nagyon is életszerű és úgy tapasztaltam, hogy a való életben a férfiak nagy százaléka gondolkodik így. Persze, fontos a közös gyermek, de a férfi számára még fontosabb, hogy a nő boldog és elégedett legyen. Olyan, akibe annak idején beleszeretett.
 
A címben lévő kérdés leginkább azokban a nőkben fogalmazódik meg, akik magukat hibáztatják azért, mert valamilyen oknál fogva nem jön létre a kívánt terhesség. Holott ez mindig két ember története. Sokszor van valamilyen pozitív lelet, ami kézzelfoghatóvá teszi a problémát, de van, hogy nem találnak semmi olyan elváltozást vagy betegséget, ami indokolná a termékenységi nehezítettséget. Ilyenkor még inkább szorongató a helyzet, hiszen érthetetlen, hogy miért nem fogan meg nő a férfitól, akit annyira szeret, akivel annyira szeretnének már gyermeket. Vagy inkább csak ő szeretne annyira egy kisbabát? Az sem mindegy, hogy vágyik-e rá tiszta szívből, vagy csak akarja, mert ez az élet rendje, ez a környezet és a társadalom elvárása.
 
Telnek a hónapok, az évek. Közben mindketten úgy érzékelik, hogy a baráti körben, a munkahelyen, a lakókörnyezetben már lassan mindenkinek születik babája. Csak nekik nem.
 
A nő egyre bizonytalanabb, nőiességét kudarcként éli meg, hiszen valamiért nem képes gyermeket szülni. Gondolatai leszűkülnek erre az egy életterületre. Arra gondol, hogyha egy nő nem képes gyermeket szülni, akkor már nem is nő. Valóban így van? Az anyaság tesz minket nővé? Természetesen tagadhatatlan, hogy a gyermekvállalás fontos része a női létnek. De az is nagyon fontos, hogy ezt ne úgy éljük meg, mint az egyetlen utat ahhoz, hogy nőként kiteljesedjünk.

Ördögi körnek tűnik, amiből azonban van kiút. Mert a termékenységet egy nő nagyon sok mindenben megélheti: a gondoskodásban, az adakozásban, az alkotásban, a kreativitásban.
​Abban, hogy hagyja áramlani a benne lévő dolgokat, és befelé figyelve hallgat a megérzéseire, az intuícióira és ezáltal hagyja kiteljesedni nőiségét. Miközben egyre magabiztosabbá válik és így megszűnik az elhagyatástól való félelem. 

Molnár Enikő

Fotó: weheartit.com

​