Fel kellett nőni – Zita és Tamás esete

Zita és Tamás a jogi egyetemen ismerték meg egymást, majd hamarosan összeházasodtak. Minden tökéletes volt az életükben: jó állás, lakás, kocsi, szerető család, csak egyvalami hiányzott: már két éve hiába várták, hogy megszülessen a kisbabájuk...

Zita és Tamás története szinte mesébe illő: az egyetemen egymásra talál két fiatal, a szerelemből huszonévesen házasság lesz. Tamás egy nagy jogi irodában kap állást, ami sok munkával, sok utazással, de megbecsüléssel, biztos előmenetellel  és jó fizetéssel is jár. Zita eközben az egyik bíróságon helyezkedik el. Sokat utaznak, élvezik a sikeres, független, gyermektelen fiatalok gondtalan életét. A történet mindaddig rózsaszínű, míg el nem határozzák, hogy kisbabát szeretnének. Ez az első olyan dolog az életükben, amikor valami nem úgy történik, ahogy szeretnék. Az első olyan helyzet, amikor hiába tesznek meg mindent, nincsenek ráhatással a sikerre. Nehéz ezt megemészteni, hiszen eddig a tanulásban, munkában ahhoz szoktak hozzá, hogy ha megteszik a kívánt erőfeszítést, akkor törekvéseiknek siker a jutalma. A babavárás az első, ahol az addig bejáratott dolgok nem működnek.

Az orvosok semmilyen testi okot nem találnak egyiküknél sem. “Fiatalok még, próbálkozzanak!” – hangzik a jótanács. Eddigre mindketten túl vannak a 30-on, ami ugyan nem nagy kor, de ők nagy családot szeretnének, akár négy gyereket is vállalnának. Jöhetne már az első!

Hamar eljutnak az inszeminációig, hiszen ez a racionális következő lépés. Ha nem megy egyedül, kérjünk segítséget! Igen ám, de az inszeminációk sorra eredménytelenek. A negyedik inszem után – mikor már a lombik gondolata is felmerül – eljutnak odáig, hogy megkeressenek egy pszichológust.

Először csak Zita megy, mivel Tamás éppen egy nagy ügyön dolgozik. Zitának vannak is elképzelései, mi lehet a gát: édesanyjával szemben még mindig nehezen vállalja fel önmagát, talán ott kellene keresgélni. Amúgy is fél a lombiktól, meg túl nagy falatnak is érzi, jó lenne egy kis lelki támogatás, mielőtt belevágnak. Aztán Tamás is csatlakozik a folyamatba: feltárul és tudatosul kettejük kapcsolatának dinamikája. Tamás a “szülő” kettejük közül, Zita a “gyerek”. Tamás az, aki megmondja, mi legyen, Zita pedig jó kislányként szót fogad. Hogy is lehetne gyereke annak, aki maga is gyerek még?

Több mint egy évig járnak együtt a pszichológushoz, ahol sok mindent megtudnak magukról, s közben észrevétlenül változnak. Közben hol egyikük akarja, hogy lombikozzanak, hol másikuk, de mindketten egyszerre sohasem. Aztán eljön ennek is az ideje, akkor mennek el az első lombikra, amikor mindketten készek rá.

Az eltelt idő alatt megértek arra, hogy párból családdá váljanak, hogy elférjen az életükben egy kisbaba. Már nemcsak akarták, hanem valóban vágytak is rá, hogy jöjjön az új élet. Új élet annak minden felelősségével, s új élet abban az értelemben is, hogy minden megváltozik, már semmi nem lesz ugyanolyan. S bár orvosi értelemben nem sok dolog történt, az eltelt idő messze nem volt eseménytelen: Zita és Tamás időközben felkészült arra, hogy megszülető babájuknak minden szempontból felelős szülei legyenek. 

A napokban születik meg a kislányuk.

​..........................
A leírt esetek alapja a valóság, de a neveket, és néhány adatot megváltoztattunk.

Horváth Rita
Fotó: volganga.com