 Itt a nyár: a nyaralás, a pihenés, a feltöltődés ideje. Mindenki kicsit lazábbra veszi a gyeplőt, igyekszik kevesebbet dolgozni, többet lazítani. Az orvosok is szabadságra mennek, a kezelések eltolódnak, halasztódnak, minden lelassul. Sokan már csak őszre adnak időpontokat.
S mi a helyzet azokkal, akik babát szeretnének, s a nyári szabadságolások miatt kénytelenek megint várni? Nekik ez a plusz néhány hónap sokkal jobban fáj, mint azt kívülről bárki is hinné, hiszen sok hónap hiábavaló várakozás van már mögöttük. Igaz, ők is fáradtak (talán sokkal inkább, mint a kollégáik, hiszen nekik még egy másik küzdelemben is folyamatosan helyt kell állniuk), sokszor mégis büntetésként élik meg a kényszerű pihenőt. Pedig a pihenésre nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van. Hajtjuk magunkat egész évben orvostól orvosig, kezeléstől kezelésig, s közben nemhogy pihenni, megállni sincs időnk. Ezt az erőltetett menetet sem a test, sem a lélek nem bírja hosszú távon. Ahogy hajtani sem, úgy szenvedni sem tudunk minden nap minden órájában, mert előbb-utóbb a test és a lélek is elfárad, és egyszerűen nem csinálja tovább. Ilyenkor jöhetnek a változatos tünetek (a teljesség igénye nélkül): emésztési panaszok, alvásproblémák, a menstruációs ciklus zavarai, vagy éppen dührohamok esetleg sírógörcsök látszólag minden ok nélkül. Talán nem is olyan rossz ez a kényszerű szünet! Használjátok ki, és fordítsátok a javatokra, hogy most nincs mit csinálni, nincs hova menni! Adjatok szabadságot magatoknak és a gondolataitoknak is! Ha döntés előtt álltok, ne erőltessétek, hogy mielőbb meglegyen – talán éppen akkor születik meg a leginkább belülről jövő, leginkább az igazi vágyaitokról szóló döntés, ha időt adtok rá! S hogy miképp csináljátok? Keressetek olyan elfoglaltságokat, amik feltöltenek, ellazítanak, örömet szereznek! Mi az, amit már régen csináltatok, pedig annak idején mennyire szerettétek? Úszás? Olvasás? Biciklizés? Sütögetés a barátokkal? Itt az ideje, hogy újra gyakoroljátok! És legyetek benne a pillanatban! Ne a múltban, ne a jövőben, csakis a jelenben! Tudom, hogy nem könnyű, de gyakorlással egyre jobban megy! Szép nyarat és jó pihenést kívánunk Nektek! Horváth Rita Fotó: yandex.com  Június harmadik vasárnapja apák napja. Köszöntünk minden apukát és leendő apukát Bartos Erika Apához című versével: Mikor leszek én is felnőtt? Mondd el nekem, Apa! Nem vagyok még iskolás, De nem is vagyok baba! Mondd el nekem, milyen érzés Apukának lenni? Szeretsz-e mondd korán reggel Dolgozóba menni? Jó érzés-e hazaérni, Megölelni engem? Látod-e, hogy egész kicsit Ma is nagyobb lettem? Jó érzés-e betakarni, Puszit adni este? Maradj itt az ágyam mellett, Kérlek, ne menj messze! Rajzoltam egy képet neked, Te vagy rajta, nézd meg! Én vagyok a kisgyerek és Kézen foglak Téged! Örülsz neki? Vigyázol rá? Mi vagyunk a képen! Én vagyok az apukámmal, Ketten, kéz a kézben! Az apák napját a 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik ilyenkor: köszöntik az apákat és a nagyapákat, emlékeznek a férfi elődökre. Az apák szerepének fontosságát számos pszichológiai tanulmány is igazolja, s saját tapasztalatunk is az, hogy az apák szerepe meghatárzó gyermekeik életében már a fogantatástól kezdve. Szánjunk vasárnap egy kis plusz időt és figyelmet az apákra! Horváth Rita Fotó: saját |
