 Néhány hete nagy port kavart egy rádióműsor, és az arra reagáló újságcikk. A Kossuth Rádió egyik műsorában egy laikus (tudatlan) betelefonáló, egy pap és egy vallásos pszichológus boncolgatták, hogy a mesterséges megtermékenyítési eljárások hogy hatnak (hatnak-e?) az embrió lelkére, emlékezetére, élményeire. A beszélgetőtársak hitbeli, vallásos megfontolások alapján alkották meg a véleményeüket. Sokan sok fórumon reagáltak erre a műsorra, és az azt követő, a Magyar Narancs hetilapban megjelent cikkre, amit egy lombikos, ikres anyuka írt. Különböző csoportokban, blogokon, fórumokon sokan megszólaltak, és elmondták a véleményüket.
Engem is elgondolkoztatott a cikk, s a meghökkenésen, felháborodáson túl elindított bennem egy gondolatmenetet: hogy is vannak ezzel a kérdéssel azok a nők, akik hozzám járnak, s hogy is vagyok benne a kérdésben én, mint pszichológus. Mi a pszichológus dolga, ha termékenységi problémákkal keresik fel, s a vallásos hit kérdései is felmerülnek? Sokféle emberrel találkozom lakóhely, végzettség, munkakör szerint. Bárki kerülhet abba a helyzetbe, hogy nehézségei adódnak a megtermékenyülésben, megfoganásban vagy a baba kihordásában. Sokfélék ezek az emberek abból a szempontból is, hogy hívők vagy sem. Szilvi például istenhívőként (és orvosként) arra jutott, hogy nem akar igénybe venni semmilyen komolyabb beavatkozást. Az ő hitrendszere szerint a fogantatás mindenestül Isten dolga. A hétköznapi folyamatokra lefordítva: neki a spontán ciklusban elvégzett inszemináció még belefér, a lombik, és az azzal járó hormonális és méhen kívüli beavatkozások már nem. Őt abban tudom segíteni, hogy kevesebb stresszt megélve tudja vinni az életét. Gabi viszont már több sikertelen lombikon van túl. Ő is hívő, de a maga módján hisz, nem foglalkozik az egyházak állásfoglalásaival. Őt abban segíti a hite, hogy bizakodással és reménnyel telve tudja járni az útját, s fel tudjon állni, ha csalódás, kudarc éri. Én is ezen az úton támogatom, együtt készülünk a következő beavatkozásra. Azt gondolom (és talán nem vagyok vele egyedül), hogy nekem, mint pszichológusnak nem az a dolgom, hogy megmondjam, mi az egyetlen üdvözítő út. Nem is hiszem, hogy lenne olyan. Van persze saját hitrendszerem, saját véleményem. De a legfontosabbnak azt érzem, hogy feltétel nélkül el tudjam fogadni azt, amit a hozzám fordulók választanak, és abban támogassam őket. Ha a sikertelen inszeminációk után nehezen szánják rá magukat a lombikra, akkor abban, hogy megtalálják azt a megoldást, amit leginkább magukénak éreznek. Ha a sokadik sikertelen lombik után már nem tudják vállalni a következőt, akkor abban, hogy el tudják engedni a lombikot, mint megoldást. Ha pedig időközben rájönnek arra, hogy a szívük mélyén nem is akarnak gyereket, akkor abban. Én nem az vagyok, aki megmondja, hogy mit is akarjanak, hanem az, aki segíti megtalálni, hogy mit is akarnak. Az kell legyek, aki a keresésben, és a megtalált út végigjárásában támogatom őket. Horváth Rita Fotó: whatsheisthinking.com  Habár a menstruáció alapvető a nők életében, mégis ritkán beszélünk nyíltan róla és a nők menstruációs tapasztalatai (eltekintve a premenstruációs szindrómától és egyéb egészségügyi problémáktól) ritkán kerülnek a tudományos kutatások látóterébe. Történik mindez annak ellenére, hogy a menstruációs ciklus a nők általános egészségi állapotának is fontos jelzője lehet. A köztudatban azonban még mindig tabutémának számít, sőt egy felmérés szerint még a pszichológusokat is kellemetlen érzés fogja el, ha előkerül ez a téma. A menstruációról való gondolkodás sok-sok évszázadig változatlan volt, míg a feminizmus hatására lassú változás indult be. A feminizmus, mely a nők felszabadításáért és egyenjogúságáért küzdött, a menstruációt is megpróbálta pozitívumként beállítani. De ez az időszak egybeesett a fogamzásgátló tabletták megjelenésével, ami sok nőnél gyakorlatilag minimálisra csökkentette a vérzést. Ráadásul a tabletták a szexualitás szabadságát (és szabadosságát) is támogatták és persze támogatják ma is. A nők magabiztosabbak, határozottak lettek, és ebben a helyzetben a menstruáció egy olyan dolog, ami zavaró és kellemetlen tud lenni. Úgy kell tenni, mintha nem lenne, sugallja a média, de hát nincs mit tenni, mégis van. A menstruációs tabu tehát még mindig jelen van. Ez akkor is így van, ha mostanában az a spirituális hozzáállás is kezd elterjedni, mely pont azt a nagyon távoli kort hozza fel ideálként, amikor a menstruáció egy olyan pozitív közösségi „tevékenység” volt, mely segítette a nőket abban, hogy egységben a természettel és egymással legyenek. Az interneten számos cikk foglalkozik a menstruáció témakörével. Főként a nőknek szánt oldalakon találhatunk ezzel kapcsolatos olvasmányokat, cikkeket, érdekességeket. Ezen kívül rengeteg fórum is foglalkozik a menstruációval. Mivel névtelenül lehet feltenni a kérdéseket a témával kapcsolatban, ezért valóban sok nő illetve néha egy-két férfi is megragadja a lehetőséget, hogy válaszokat kapjon kérdéseire. A leginkább előforduló témakörök a következőek:
Rákeresve az internetes fórumokon a babonákra, hiedelmekre, nagyon érdekes és megdöbbentő dolgokat lehet találni:
Kutatásunkban (2014) többek között megvizsgáltuk azt, hogy a mai magyar nőknek mit jelent a menstruáció. A vizsgálatban 274 fő vett részt. A megadott válaszok alapján 12 kategória született a menstruáció jelentésére vonatkozóan, ezek gyakorisági sorrendben a következők: Természetesség; Nőiség; Kellemetlen, fájdalmas testi, lelki tünetek; Kényelmetlenség; Termékenység; Megtisztulás; Ciklikusság; Elutasítás; Öröm; Elmélyülés, pihenés; Tisztátalanság; Szexuális együttlét hiánya. Elmondható tehát, hogy a vizsgálatban résztvevő nők számára a menstruáció leginkább egy olyan természetes állapot, mely a nőiséget jelképezi, de fájdalommal, kellemetlen tünetekkel, kényelmetlenséggel jár együtt. Egy „szükséges rossz”, ahogy sok válaszban szó szerint meg is jelent. A természetesség és a nőiség mellett a harmadik leggyakrabban választott jelentés a menstruációs tünetekkel, azaz a PMS-sel és a fájdalmas menstruációval függött össze. A nők közel 30%-ának a fájdalom, a kellemetlenség és egyéb nem kívánatos testi-lelki tünet jut a menstruációról az eszébe. Azt gondolom, hogy ez a szám nagyon magas. Ahogy magunk körül látjuk, halljuk, valóban sok azoknak a nőknek a száma, akik emiatt szenvednek. A menstruáció jelentésben azonban szerencsére megjelent az öröm és az is, hogy ez egy olyan időszak, ami lehetőséget teremt az elmélyülésre, a pihenésre, a befelé fordulásra, az intimitásra. Véleményem szerint értékelni kell azt, hogy az elmúlt évek törekvései, mely a menstruáció pozitívabb megítélése felé irányultak ilyen konkrét formában jelentkezik a válaszokban. Habár a nőknek még csak kevés része köti össze a menstruációt az örömmel, a pihenéssel összekötött spirituális megéléssel, mégis elindult egy tendencia, mely jó irányba tart. Molnár Enikő Kép forrása: www.4ever.eu |
