 Tanácsadói munkánk során sokszor találkozunk olyan nőkkel, akiknél nincs fizikai akadálya a teherbeesésnek. A párkapcsolattal is minden rendben van, mégis évek telnek el és mégsem jön össze a baba. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy a termékenységi nehezítettség hátterében nincs-e olyan korlátozó – általában családi - hiedelem, ami akadálya lehet a megtermékenyülésnek.
„Rendben, elmehetsz a buliba, de nagyon vigyázz, nehogy teherbe ess!” „Ha ne adj isten terhes leszel, én biztos nem fogom felnevelni azt a gyereket, mehetsz, ahová akarsz!” – A történet több mint 20 éves, mégis amikor Kriszta felidézi a mondatokat, könnybe lábad a szeme. Állandóan rettegés volt az élete, alig mert szóba állni a fiúkkal, a szexre pedig sokáig úgy tekintett, mind valami nagyon veszélyes lehetőség arra, hogy nem kívánt gyereke legyen. – Kriszta termékenységi problémájának hátterében a negatív anyai programozás áll. Laura története kicsit más: „Hárman voltunk testvérek, anyám mindent feláldozott értünk, míg apa csak magával törődött. Láttam, ahogy az én egykor gyönyörű anyám hogyan változik át házicseléddé – semmi ideje nem maradt magára a munka és a gyereknevelés mellett. Állandóan panaszkodott, volt, hogy ülve elaludt, és én már akkor megfogadtam, hogy én biztos nem így fogom csinálni.” – Laura anyaságról alkotott képét jelentősen meghatározza édesanyja önfeláldozó, önmagát teljesen háttérbe szorító szerepe. Éva a következőről számol be: „Még mindig úgy kezelnek a szüleim, mintha egy kislány lennék. Itt vagyok 32 évesen, sok-sok éve önálló háztartást vezetek, elismernek a munkámban, vezető beosztásban dolgozom. Anyám szinte minden nap felhív olyan dolgokkal, hogy például mit ettem, fel vagyok-e rendesen öltözve. Állandóan aggodalmaskodik miattam. Az az igazság, hogy teljesen elbizonytalanít mindenben. Nagyon szeretnék egy babát, de nem tudom, hogy képes lennék-e felnevelni. Habár anya biztosan segítene mindenben…” – Éva egyszerűen nem tud kitörni a gyerekszerepből. Nem tud, nem képes leválni a szüleiről, pedig párja már nagyon nehezen viseli azt, hogy anyósáék mindenbe beleszólnak. Ez a három rövid idézet csak egy-egy példa arra vonatkozólag, hogy milyen óriási hatással vannak életünkre a családból hozott minták. A számtalanszor elhangzott mondatok, a sokszor látott és megtapasztalt történések beépülnek az életünkbe, meghatározzák identitásunkat és egyfajta tudattalan programként működnek. Ezeknek a hiedelmeknek a felülírása nem egyszerű, de már az is nagyon fontos, hogy felismerjük, hogy ez is lehet a hiábavaló várakozás hátterében. Ehhez érdemes végiggondolni, hogy a következőket:
A kérdések megválaszolása segíthet abban, hogy felismerjük, van-e dolgunk ezzel kapcsolatban. Ha úgy érezzük, hogy igen, érdemes a szüleinkkel átbeszélni a felmerülő kérdéseket, tisztázni a múltbeli tapasztalatokat, illetve megfelelő szakemberhez fordulni, aki segíthet a negatív, korlátozó hiedelmek elengedésében vagy újrakeretezésében. Molnár Enikő Kép forrása: www.wallpapercave.com  Mikor nem jön a baba, az orvosok mellett idővel keresni kezded, hogy mit tehetnél te magad még azért, hogy végre te is átélhesd az anyaságot. Felkutatsz újabb és újabb vizsgálatokat, diétázni kezdesz, sportolsz vagy éppen felhagysz a sporttal, amit addig csináltál. Elmerülsz a táplálék-kiegészítők és különféle tornák világában. Reflexológushoz, akkupunktúrára, masszázsra jársz. Időzítitek a „spontán” együttléteket, hogy minél nagyobb legyen az esély. S közben észre sem veszed, de már szinte semmi sincsen, amiben felhőtlen örömet találnál….
Régen imádtad a sütiket, a fagyit, a tésztát, ma már jó, ha egy hónapban egyszer megengedsz magadnak egy vékonyka szeletet, egy kicsike gombócot, s attól is bűntudatod van. Szinte már csak salátán, sovány húson és egy marék bogyón élsz. Régen szerettél sziklát mászni, rengeteget futottál vagy fürdőbe, szaunába jártál. Ma már nem mersz uszodába menni (de élő vízbe se) a fertőzés veszélye miatt, a futást abbahagytad a rázkódás miatt, a sziklamászásról nem is beszélve! Régen szerettél néha kirúgni a hámból: elmenni a csajokkal, és csapni egy görbe estét, meginni pár pohárral. És igen, cigiztél is, bár ezt ma már félve vallod be a sorstársaknak. Szerettél a pároddal rockkoncertekre, meg táncolni járni: az előbbit ő szerette, az utóbbira a te kedvedért mentetek. Nem is emlékszel rá, mikor volt ilyen utoljára… Ha rá nézel az életedre, egy taposómalomnak látod, ami egy hullámvasúttal van összeépítve. Hova is férnének ide az örömök? Pedig az örömök nagyon fontosak (lennének) a baba szempontjából is, hiszen ha belegondolsz, te is szívesebben költöznél egy vidám, örömteli helyre, mint egy szomorú, lehangolóra. Vegyük hát elő azokat a feledésbe merült örömöket! Írj össze harminc olyan dolgot, ami feltölt, ami ellazít, ami örömet szerez! Igen, harmincat! Lehet, hogy nem megy majd könnyen, de meglátod, egy idő után egymás után jönnek az ötletek. Lesznek talán a valóságtól elrugaszkodott ötleteid is, de lesznek apró, hétköznapi dolgok is, amiket régebben talán csináltál is. Aztán nézd át alaposan a listát! Most jön a következő lépés: építsd be ezeket az örömforrásokat az életedbe! Ne halogasd, ne csak úgy gondolj rájuk, hogy „majd egyszer nemsokára”! Vedd elő a naptárad, és írd be őket, mint ahogy más teendőiddel szoktad! Tervezd meg előre, hogy este gyertyafényes fürdőt csinálsz magadnak otthon, holnap kávézol a barátnőddel, a jövő héten pedig megnéztek egy filmet a moziban a pároddal! Akkor is, ha most nem érzel kedvet hozzá. Hiszen pont ez a lényeg: kicsit erőltetnünk kell, hogy újra élvezni tudjuk az életünket! Lehet, hogy úgy érzed, már az idejét sem tudod, mikor történtek veled jó dolgok. Mintha csupa csalódáskeltő, szomorú, bosszantó dologból állna az életed. Mintha csak a te fejed fölött lenne egy felhő, amiből egyfolytában zuhog az eső. De ismered a mondást: a felhők felett mindig kék az ég. Talán ha ráveszed magad, hogy tudatosan keresd és meg is teremtsd magadnak a jó dolgokat az életedben, előbújik a napsugár! Horváth Rita Fotó: weheartit.com |
