 Néha nem könnyű. És nagyon nem mindegy, hogy milyen! Amikor egy pár szembesül azzal, hogy nem jön a baba, a kezdeti csalódás után általában tájékozódni kezd, hogy mit is tehetne a hőn áhított célért. Ma már sok probléma orvosolható, és sok olyan történetet ismerünk, ahol csak egy kis orvosi segítség elég volt ahhoz, hogy a boldog szülők kezükben tarthassák a kisbabájukat. Másoknak nincs ilyen szerencséjük: a kezelések elhúzódnak, s próbára teszik őket testileg és lelkileg is. Nehéz szembenézni a csalódásokkal, emellett a pénztárcájuk is ugyancsak megérzi a sok próbálkozást. Nagy stresszt jelenthet annak megtapasztalása, hogy nem a vágyaink szerint zajlik az életünk, nem vagyunk ráhatással a számunkra legfontosabb dolgokra. A meddőségi kezelések a reményteljes várakozás mellett a kezelések gerjesztette lelki problémákkal is megajándékozzák a bennük résztvevőket. A próbálkozás néha évekig elhúzódik, így minden párnak szüksége lehet szakember támogatására, még ha nem is egyforma mértékben. Mint annyi mindenben, ebben is mások vagyunk: a nők inkább érzik szükségesnek, hogy a meddőségi kezelés során szakszerű pszichológiai segítségnyújtást vegyenek igénybe. Ám a megnövekedett, meddőséghez kapcsolódó stresszt a férfiak is ugyanúgy érzékelik. Ez stressz olyan nagy is lehet, hogy a pár akár a meddőségi kezeléseket is idő előtt félbeszakítja miatta. Azokban az intézményekben, ahol betegközpontú a szolgáltatás, a kezelés személyre szabott, és jó az orvos-beteg kommunikáció, a stressz is kisebb. Az ilyen környezet a negatív történések átvészelését, a kudarcok és veszteségek feldolgozását is megkönnyítheti. Ott viszont, ahol nem ilyen támogató az orvosi környezet, a párok stressz-szintje is magasabb. Arról már sokat, sok helyen olvashattatok, hogy a stressz negatívan befolyásolja a kezelések eredményét és nyilvánvalóan az élet minőségét is rontja. Gyakran akkor jutnak el a párok odáig, hogy professzionális segítséget kérjenek, amikor ez a stressz már meghaladja azt a mértéket, amit el tudnak (vagy el akarnak) viselni. S hogy ki lesz az, aki segítséget keres? Változó, és a mögötte meghúzódó indokok is mások. Amikor a nők szakembert keresnek, maguk miatt és a párjuk miatt is teszik, a férfiak inkább párjukat akarják támogatni, mintsem saját maguk miatt jönnek. S férfiakra és nőkre egyaránt igaz: a pszichés segítséget azért választják, hogy megtalálják az okát, annak, hogy a baba várat magára, illetve hogy elmondhassák, mindent megtettek annak érdekében, hogy gyermekük születhessen. A segítő kapcsolat célja is kettős: amellett, hogy kedvezően befolyásolni kívánja a teherbeesést, segíteni akar abban, hogy a kezelésben részt vevők jobban érezzék magukat az életükben. Én ezt a két cél elválaszthatatlannak és egyformán fontosnak tartom. Keressetek támogatást, ha már úgy érzitek, hogy a lelki nehézségek túlnőnek rajtatok! Tegyétek meg ezt a kisbabátokért és saját magatokért is! Horváth Rita Fotó: curvilineos.com.br  Sok nő életét megkeseríti a menstruációt megelőző néhány nap, a PMS. Vajon mitől függ a tünetek megjelenése és súlyossága? Ebben a cikkben kimondottan a menstruáció előtti problémák lelki hátterével foglalkozom. A menstruációt megelőző tünetek csak a 20. században kerültek az érdeklődés központjába. Elsőként 1931-ben írták le a menstruációt megelőző fizikális és pszichés tüneteket, melynek 20 évvel később a premenstruális szindróma (röviden PMS) nevet adták. Addig vajon nem is létezett ez a tünetegyüttes? Vagy csak nem beszéltek róla? Manapság a menstruációval kapcsolatos kutatások nagy része a PMS-sel kapcsolatos, mivel meglehetősen sok nő életét megkeseríti. És persze ne hagyjuk ki a párjuk PMS tüneteit elszenvedő férfiakat sem, akik biztos sokat tudnának mesélni erről. A sok kutatás ellenére a menstruáció előtt 5-10 nappal jelentkező pszichés és szomatikus tünetek formájában mutatkozó kórkép kiváltó okai lényegében még mindig ismeretlenek. A tünetek változatosak, melyek között leggyakrabban az alábbiak fordulnak elő:
Számos kutató szerint a PMS egy bio-pszicho-szociális alapokon nyugvó kórkép, melyet nagymértékben megelőz egy negatív várakozás, melyet a korábbi tapasztalatok befolyásolnak. Azaz minél jobban félünk tőle, annál valószínűbb lesz a megjelenése. A PMS a modernkori nők szerepei közti konfliktus következményeként is felfogható. Többféle dolog állhat a háttérben: félelem a nem kívánt terhességtől vagy éppen ellenkezőleg, félelem a terhesség elmaradásától. Ha a társadalmi szerep és a nőies magatartásmintázat nem összeegyeztethető a nő számára, előfordulhat az, hogy a menstruációs időszak állandó szorongással jár. A szexualitással, fogamzással összefüggő egyéb tényezők is állhatnak a háttérben, azaz a fájdalmas menstruáció, a kellemetlen premenstruációs tünetek összefüggésben állhatnak szexuális vagy párkapcsolati problémákkal. A tünetek egyrészt segíthetnek abban, hogy a nő mentesítse magát a szexuális együttlét alól, távol tartsa a partnerét, másrészt a nem kielégítő, konfliktusos párkapcsolat és szexuális élet miatti szorongás is lehet oka a menstruációs előtti és alatti tüneteknek. Kiemelnék egy fontos kutatást, mely a menstruációt megelőző negatív várakozás tünetekre vonatkozó hatását vizsgálta. Taghizadeh és társai 2013-ban 17-19 éves, PMS tünetekkel rendelkező lányokat (123 fő) két csoportra osztottak. Az egyik csoportot felvilágosították/tájékoztatták a PMS tüneteiről, a másik csoportot nem. A vizsgálat végén a felvilágosított csoport tagjainál szignifikánsan csökkentek mind a testi, mind a szorongásos PMS tünetek, Ez a tanulmány is azt mutatja, hogy a pozitív hozzáállás, a megfelelő tájékoztatás milyen hihetetlenül fontos szerepet játszik abban, hogy a menstruációval járó kellemetlen tünetek enyhüljenek vagy akár teljesen megszűnjenek. Azt gondolom, hogy a PMS hátterében mindenképp több tényező áll (pl. a táplálkozásnak és a mozgásnak is nagy jelentősége van), de mindenképp érdemes átgondolni a fenti megállapításokat és elgondolkodni vajon mennyire jellemző ránk vonatkozóan. A megoldatlan érzelmi problémák felboríthatják a menstruációs ritmust és a normális hormonháztartást. Ha az életmód megváltozása nem segít, szinte biztos, hogy mélyebbről erednek a PMS tünetek. Molnár Enikő Kép forrása: thestonefoundation.com  Vajon számít-e, hogy a leendő szülők összeházasodnak vagy sem? Tényleg szívesebben jön a gólya akkor, ha a pár már nemcsak együtt él, hanem papírjuk is van róla? Sokan úgy gondolják, hogy a papír nem számít. „Szeretjük egymást, mit változtatna ezen, ha összeházasodunk? Amúgy sem vágyik egyikünk sem a felhajtásra, meg aztán sokba is kerülne egy olyan igazi, hét országra szóló lakodalom. Jó nekünk így.” Én mégis azt gondolom, hogy számít a papír. Amikor egy pár úgy dönt, hogy összeházasodnak, akkor kiállnak a világ elé, és megmutatják mindenkinek, hogy mostantól ők egy új család. Már nem a szüleik gyerekei elsősorban, hanem egy házaspár, akik azért kötötték össze az életüket, hogy új családot alapítsanak. Ez még akkor is így van, ha a valóságban az esküvő nem nagy ceremóniával történik meg a szülők és az egész rokonság előtt, hanem a pár csak két tanú előtt köti össze az életét. Hiszen a kötelék és a rituálé ugyanúgy érvényes és ugyanúgy hat ilyenkor is. Hogy miért is hat? Egyrészt azért, mert ezután a környezet is másként tekint a párra: a lányom már valakinek a felesége, a fiam valakinek a férje, mostantól ez az ő legfontosabb szerepük az életben. A másik dolog a biztonság, amiről már korábban is írtunk (itt): a nők számára nagyon fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, s egyaránt fontos az anyagi és a párkapcsolati biztonság. Ahhoz, hogy anyává tudjunk válni, gyakran elengedhetetlen, hogy érezzük, az a férfi, aki mellettünk van, mellettünk is marad. És ezt a biztonságot jobban érezzük a házasságban, mint az élettársi kapcsolatban. Néha a nők titokban vágynának a házasságra, de a racionális érvek meggyőzik őket: minek a felesleges hercehurca, papír nélkül is ugyanolyan a kapcsolat, mint egy házassági anyakönyvi kivonat tulajdonosaként. S gyakran a férfiak valóban nem látnak semmi különbséget a házasság és az együttélés között, ám az életben vannak olyan dolgok, amiket racionálisan nehéz megmagyarázni. Eszembe jut az a férfi, aki a házasságkötés előtt azt bizonygatta nekem, hogy higgyem el, semmi sem fog megváltozni az esküvővel: ők már évek óta együtt élnek a párjával, mindent tudnak egymásról. Aztán mikor egy hónap múlva újra találkoztunk, immár férjként mesélte, hogy igazam volt, ez mégiscsak más. Horváth Rita Fotó: visitmysmokies.com  Micsoda? – kérdezi értetlenkedve a férfi. Eddig nem is gondolt erre. Ő szereti ezt a nőt, szereti, hiszen ezért él vele. Jó vele lenni – akár örökre is… – ezért döntöttek úgy, hogy itt az ideje a gyerekvállalásnak.
Természetesen a fenti gondolati monológ egy elképzelt beszélgetés része csupán, de nagyon is életszerű és úgy tapasztaltam, hogy a való életben a férfiak nagy százaléka gondolkodik így. Persze, fontos a közös gyermek, de a férfi számára még fontosabb, hogy a nő boldog és elégedett legyen. Olyan, akibe annak idején beleszeretett. A címben lévő kérdés leginkább azokban a nőkben fogalmazódik meg, akik magukat hibáztatják azért, mert valamilyen oknál fogva nem jön létre a kívánt terhesség. Holott ez mindig két ember története. Sokszor van valamilyen pozitív lelet, ami kézzelfoghatóvá teszi a problémát, de van, hogy nem találnak semmi olyan elváltozást vagy betegséget, ami indokolná a termékenységi nehezítettséget. Ilyenkor még inkább szorongató a helyzet, hiszen érthetetlen, hogy miért nem fogan meg nő a férfitól, akit annyira szeret, akivel annyira szeretnének már gyermeket. Vagy inkább csak ő szeretne annyira egy kisbabát? Az sem mindegy, hogy vágyik-e rá tiszta szívből, vagy csak akarja, mert ez az élet rendje, ez a környezet és a társadalom elvárása. Telnek a hónapok, az évek. Közben mindketten úgy érzékelik, hogy a baráti körben, a munkahelyen, a lakókörnyezetben már lassan mindenkinek születik babája. Csak nekik nem. A nő egyre bizonytalanabb, nőiességét kudarcként éli meg, hiszen valamiért nem képes gyermeket szülni. Gondolatai leszűkülnek erre az egy életterületre. Arra gondol, hogyha egy nő nem képes gyermeket szülni, akkor már nem is nő. Valóban így van? Az anyaság tesz minket nővé? Természetesen tagadhatatlan, hogy a gyermekvállalás fontos része a női létnek. De az is nagyon fontos, hogy ezt ne úgy éljük meg, mint az egyetlen utat ahhoz, hogy nőként kiteljesedjünk. Ördögi körnek tűnik, amiből azonban van kiút. Mert a termékenységet egy nő nagyon sok mindenben megélheti: a gondoskodásban, az adakozásban, az alkotásban, a kreativitásban. Abban, hogy hagyja áramlani a benne lévő dolgokat, és befelé figyelve hallgat a megérzéseire, az intuícióira és ezáltal hagyja kiteljesedni nőiségét. Miközben egyre magabiztosabbá válik és így megszűnik az elhagyatástól való félelem. Molnár Enikő Fotó: weheartit.com |
