 Zita és Tamás a jogi egyetemen ismerték meg egymást, majd hamarosan összeházasodtak. Minden tökéletes volt az életükben: jó állás, lakás, kocsi, szerető család, csak egyvalami hiányzott: már két éve hiába várták, hogy megszülessen a kisbabájuk...
Zita és Tamás története szinte mesébe illő: az egyetemen egymásra talál két fiatal, a szerelemből huszonévesen házasság lesz. Tamás egy nagy jogi irodában kap állást, ami sok munkával, sok utazással, de megbecsüléssel, biztos előmenetellel és jó fizetéssel is jár. Zita eközben az egyik bíróságon helyezkedik el. Sokat utaznak, élvezik a sikeres, független, gyermektelen fiatalok gondtalan életét. A történet mindaddig rózsaszínű, míg el nem határozzák, hogy kisbabát szeretnének. Ez az első olyan dolog az életükben, amikor valami nem úgy történik, ahogy szeretnék. Az első olyan helyzet, amikor hiába tesznek meg mindent, nincsenek ráhatással a sikerre. Nehéz ezt megemészteni, hiszen eddig a tanulásban, munkában ahhoz szoktak hozzá, hogy ha megteszik a kívánt erőfeszítést, akkor törekvéseiknek siker a jutalma. A babavárás az első, ahol az addig bejáratott dolgok nem működnek. Az orvosok semmilyen testi okot nem találnak egyiküknél sem. “Fiatalok még, próbálkozzanak!” – hangzik a jótanács. Eddigre mindketten túl vannak a 30-on, ami ugyan nem nagy kor, de ők nagy családot szeretnének, akár négy gyereket is vállalnának. Jöhetne már az első! Hamar eljutnak az inszeminációig, hiszen ez a racionális következő lépés. Ha nem megy egyedül, kérjünk segítséget! Igen ám, de az inszeminációk sorra eredménytelenek. A negyedik inszem után – mikor már a lombik gondolata is felmerül – eljutnak odáig, hogy megkeressenek egy pszichológust. Először csak Zita megy, mivel Tamás éppen egy nagy ügyön dolgozik. Zitának vannak is elképzelései, mi lehet a gát: édesanyjával szemben még mindig nehezen vállalja fel önmagát, talán ott kellene keresgélni. Amúgy is fél a lombiktól, meg túl nagy falatnak is érzi, jó lenne egy kis lelki támogatás, mielőtt belevágnak. Aztán Tamás is csatlakozik a folyamatba: feltárul és tudatosul kettejük kapcsolatának dinamikája. Tamás a “szülő” kettejük közül, Zita a “gyerek”. Tamás az, aki megmondja, mi legyen, Zita pedig jó kislányként szót fogad. Hogy is lehetne gyereke annak, aki maga is gyerek még? Több mint egy évig járnak együtt a pszichológushoz, ahol sok mindent megtudnak magukról, s közben észrevétlenül változnak. Közben hol egyikük akarja, hogy lombikozzanak, hol másikuk, de mindketten egyszerre sohasem. Aztán eljön ennek is az ideje, akkor mennek el az első lombikra, amikor mindketten készek rá. Az eltelt idő alatt megértek arra, hogy párból családdá váljanak, hogy elférjen az életükben egy kisbaba. Már nemcsak akarták, hanem valóban vágytak is rá, hogy jöjjön az új élet. Új élet annak minden felelősségével, s új élet abban az értelemben is, hogy minden megváltozik, már semmi nem lesz ugyanolyan. S bár orvosi értelemben nem sok dolog történt, az eltelt idő messze nem volt eseménytelen: Zita és Tamás időközben felkészült arra, hogy megszülető babájuknak minden szempontból felelős szülei legyenek. A napokban születik meg a kislányuk. .......................... A leírt esetek alapja a valóság, de a neveket, és néhány adatot megváltoztattunk. Horváth Rita Fotó: volganga.com  A szomorúság, a düh, a frusztráltság, a bűntudat, az elfojtott érzelmek hosszú távon előbb-utóbb testi szinten is kifejeződnek. A krónikus stressz bizonyíthatóan szerepet játszik a meddőségi problémáknál. Megjelennek a testi tünetek, a hormonális elváltozások, melyek megakadályozhatják a várandósságot. És sokszor még testi tünetek sincsenek, csak a hiábavaló várakozás...
Mit tehetünk, hogy túléljük a hétköznapokat és minél gyorsabban és rugalmasabban felül tudjunk emelkedni a nehézségeken? Hogyan őrizzük meg pozitív hozzáállásunkat a negatív élmények ellenére? Hogyan előzzük meg az esetlegeses testi tüneteket, hormonális elváltozásokat? Milyen könnyű azt mondani: „Tedd túl rajta magad! Ne törődj vele! Engedd el a problémát! Ne görcsölj rá! Legyél pozitív!” – Köszönjük szépen, ez nem ilyen egyszerű. Azt gondolom, hogy nincs gond a haraggal, nincs gond a szomorúsággal és a többi negatív érzelemmel sem, hiszen érző emberi lények vagyunk. Történnek velünk dolgok, melyekre valahogy reagálunk. Viszont, ha a negatív érzelmek elborítanak, ha nem tudunk kilépni belőle, ha fölénk kerekednek és blokkolnak, az már problémát jelenthet. Nézzünk pár példát a jellegzetes érzelmi reakciókból, melyek a babavárás során megjelennek:
Első lépés, ha elfogadjuk, hogy ezek a negatív reakciók teljesen természetesek. Igen, sokszor szomorúak vagyunk, olykor frusztráltak és dühösek. Merjük megélni ezeket az érzéseket, adjuk ki magunkból dühünket, fejezzük ki frusztáltságunkat, ne fojtsunk magunkba semmit! De ugyanakkor tegyünk meg mindent, hogy ne maradjunk meg ebben az állapotban! Nagyon fontos, hogy tudatosan álljunk ehhez a kérdéshez: minél tovább maradunk egy stresszes, negatív érzelmi állapotban, annál inkább tesszük ki magunkat annak, hogy eltávolodjunk vágyott célunktól. Készítsünk egy listát - Mi az, ami feltölt bennünket? Mik az erőforrásaink? Mi szokott segíteni akkor, ha rossz kedvünk van? Mi okoz örömet? Van, akinek a beszélgetés segít, van, aki mozgással oldja a feszültséget. De jól jöhet egy forró fürdő, zenehallgatás, vagy egy jó film. Sokszor segít, ha valamilyen kreatív tevékenységet folytatunk. A relaxációnak, a meditációnak bizonyított a pozitív hatása, és szerencsére egyre szélesebb körben ismert. Az orvostudomány általában azt tekinti céljának, hogy fizikai szinten oldja meg a termékenységi problémákat. A hormonális beavatkozások, műtétek, a speciális diéták és mozgásterápiák szükségesek lehetnek. Én azonban pszichológusként nagyon fontosnak tartom, hogy még az egyértelműen fizikális, hormonális elváltozásoknál, testi tüneteknél is nézzünk rá az érzelmi blokkokra, a különböző stresszforrásokra, és próbáljuk meg hatékonyan kezelni azokat. Figyeljünk oda megérzéseinkre, intuitív gondolatinkra, ne hessegessük el azokat, mondván ezekkel úgysem tudunk mit kezdeni. Gondoljuk végig, hogy mik okoznak feszültséget, szorongást a mindennapokban. Sokszor már az is nagy előrelépés, ha megfogalmazzuk magunknak és párunknak a változtatás igényét. Lehet, hogy csak valamennyi életmód változtatás szükséges, lehet, hogy nagyobb döntéseket és változtatásokat kell hozni a cél érdekében. Molnár Enikő Kép forrása: www.ottmag.com |
