​A tudatos jelenlét tökéletes ellenszere lehet a félelemnek. Ha a tudatos jelenét állapotában vagyunk, akkor egy időre felfüggesztjük ítéleteinket, nem rágódunk a múlt problémáin, nem töprengünk az elképzelt jövő képzetein, hanem egyszerűen csak a jelenben vagyunk. Ez az állapot, bármilyen egyszerűnek tűnik is, valójában csak igen ritkán valósul meg. Az emberek nagyon könnyen hajlamosak megfeledkezni arról, hogy valóban a jelenben éljenek. Helyette úgy elmerülnek a múlt vagy a jövő eseményeiben, érzelmeiben, képzeteiben, mintha ténylegesen ott lennének. 

Ha csak olyan egyszerű, mindennapi rutintevékenységről is van szó, mint például az étkezés, a vezetés vagy akár a mosogatás, akkor is megfigyelhető az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem figyel arra, hogy mit is csinál valójában. A tudatos jelenlét azonban azt jelenti, hogy szándékoltan kilépünk ebből a „robotpilóta” üzemmódból és helyette teljes tudatossággal ráhangolódunk a dolgokra és a tevékenységekre úgy, ahogyan azok a jelen pillanatban vannak.

Az éber tudatosság, azaz a jelen tudatos érzékelésének kifejlesztésével és gyakorlásával megelőzhető az, hogy a mindenki számára ismert rosszkedv, pillanatnyi boldogtalanság állapota szorongássá vagy depresszióvá alakuljon. A tudatos jelenlétet, ítélkezésmentes megfigyelést alkalmazó terápiák (pl. autogén tréning, mindfulness, vipassana meditáció) megtanítják azt, hogy a testi érzeteket, az esetlegesen felmerülő nyugtalanító képeket, gondolatokat úgy kell tekinteni, mint azonnali visszajelzést arra vonatkozóan, hogy milyen változások mennek végbe érzelmi és mentális állapotunkban. Ezek a dolgok léteznek, de nem azonosak az egyénnel. Ha ezekre a jelzésekre mindenfajta ítélkezés nélkül, teljes elfogadással és megértéssel tekintünk, azzal magát a testi érzésekre megjelenő érzelmeket is átalakítjuk. 

A tudatosság egyrészt hozzáállás, másrészt gyakorlás kérdése, idővel egyre inkább képesek vagyunk a tudatos életre. A tudatosság azt is jelenti, hogy nem menekülsz el a félelmek elől, hanem éppen ellenkezőleg: szembenézel vele és eléred, hogy átalakuljanak. A tudatos jelenlét gyakorlása eltávolít a jövőbe vetített félelmeidtől és a múlton való kesergéstől.
 
Molnár Enikő

Kép forrása: www.womenspiritualpoetry.blogspot.com

„Remélem gyorsan, mert nincs sok időm, már elkezdtük a stimulációt!”
„Már mindent megpróbáltam az akupunktúrától a táncterápiáig, most kipróbálom a pszichológust is, hátha…”
„Nem gondoltam, hogy hatása lehet a gyerekkoromnak a meddőségi kezelésekre, de most szeretnék lelkileg is rákészülni a következő próbálkozásra.”
„Túl vagyunk négy inszemen, egyikünknek sincs semmi baja. Mielőtt lombikra megyünk, szeretnék ránézni a lelki tényezőkre.”
„Nem tudom feldolgozni egyedül a babáim elvesztését, most már segítséget kell kérnem. De már megvan a következő időpontunk a meddőségi közponban, addig valahogy meg kellene oldanunk!”

Öt mondat, öt különböző ok arra, hogy ki miért jött el hozzánk. Az öt mondat mögött öt történet, s öt különböző viszonyulás az időhöz. Van, akinek több időre van szüksége, van, akinek nagyon kevés ideje van. Vajon mennyi idő is kell ahhoz, hogy elérjük azt a célt, amiért pszichológushoz fordultunk? A nehézség az, hogy mint oly sok esetben, itt sincs egy igazi és minden esetre érvényes válasz.

Van olyan eset, amikor néhány találkozó is sorsfordító lehet, máskor hetek, hónapok kellenek az összefüggések felismeréséhez és a változások beindulásához. Néha az orvosi beavatkozások ütemezése keretet szab a terápiás munkának is: ha szerencsénk van, kicsit hosszabbat, néha viszont egészen rövidet.

S mit is értünk hatás, siker alatt a pszichológussal végzett munkában? A baba megszületését? A 12. terhességi hét elérését? A baba megfoganását? Vagy mélyebb önismeretet, jobb stressztűrő képességet? Az összefüggések jobb ismeretét? Számunkra a terápiás folyamat sikere az is, ha a közös munka segít, támogat, kísér a babáért folytatott küzdelemben. Siker az, ha a terhek kicsivel könnyebbek, a megpróbáltatások elviselhetőbbek – még ha nem is látjuk tisztán az út végét.

Egy biztos: a terápiás munkát nem lehet megúszni! Itt is igaz az a szabály, hogy mindenki annyit visz el belőle, amennyit beletesz. Ha beleengedem magam a terápiás folyamatba, sokat tudok kapni tőle. Van, akinek ez könnyen és gyorsan megy, van, akinek lassabban. A közös munka tempójának igazodnia kell ehhez az egyéni tempóhoz, ezért sem lehet megmondani előre, mennyi idő kell ahhoz, hogy hasson.

Elköteleződés nélkül nincs eredmény, így van ez a sportban, a munkában, a párkapcsolatban is. Miért lenne pont a terápiás munkában másképp? Ehhez is kell bátorság, mint minden új dolog kipróbálásához, de a felismert és kapott értékek megérik a befektetett energiát!

Horváth Rita
Fotó: indicepr.com

Rejtélyes, alattomos, nehezen diagnosztizálható és egyre több nőt érint világszerte. A meddőség egyik vezető okozója, mégis keveset tudunk róla. De honnan ismerhető fel, és miként kezelhető az endometriózis?
 
A legfrissebb adatok szerint ma Magyarországon a 25-35 év közötti nők 10 százaléka szenved endometriózisban. A megbetegedés világszerte 70 millió, hazánkban közel 200.000 nőt érint*. Sokan azonban nem is sejtik, hogy egy krónikus betegséggel állnak szemben, csupán fájdalmas menstruációs ciklusra panaszkodnak, vagy épp azzal szembesülnek, hogy késik a várva várt baba.
 
De mi is az endometriózis?
 
Endometriózisról akkor beszélünk, ha a méh üregében található, méhnyálkahártyához hasonló endometrium-szövet kivándorol a méhből. Függetlenül ettől azonban követi a menstruációs ciklust, amelynek hatására belső szervi összenövéseket, immunológiai reakciókat, ciklikus fájdalmat és meddőséget okozhat. Ez érintheti a méh izomzatát, a petefészket, a petevezetéket, a hüvelyfalat, a húgyhólyagot, a húgyvezetéket, a májat, a vesét, a tüdőt és a bélrendszert is. Előfordulhat “endometriózis sziget” vagy “csokoládéciszta” formájában.
 
Hogyan veheted észre az endometriózist?
 
A betegség legjellemzőbb tünetei a fájdalmas, görcsös menstruáció vagy a kismedencei fájdalom. Sokan tünetként számolnak be a fájdalmas szexuális együttlétről is. Mivel az endometriózis számtalan helyen előfordulhat a testben, a tünetek is eltérőek lehetnek. Ilyen a deréktáji fájdalom, fájdalmas (esetleg véres) székletürítés, rendszertelen (kimaradozó) menstruáció, meddőség, fokozott vérzés, emésztőszerv-rendszeri panaszok.
 
Mit tehetsz, ha endometriózisra gyanakszol?
 
Ha a fenti tüneteket tapasztalod, keresd fel a nőgyógyászodat és vizsgáltasd ki magad! Ma már speciális endometriózis centrumokhoz is fordulhatsz. A betegség mértékétől függően akár speciális diétával is enyhíthetőek a tünetek, de sajnos gyakori a gyógyszeres kezelés vagy a műtéti beavatkozás, esetleg a kettő kombinációja.
 
Figyeld a tested jelzéseit, hogy időben felvehesd a harcot az “endóval”!

Vendégszerző: Edit
Kép forrása: webmd.com 
 
*Forrás: https://www.eshre.eu/, European Society of Human Reproduction and Embryology

Előző írásunk az érzelmi biztonság és a meddőség kapcsolatáról volt szó. Az alábbi vizualizációs gyakorlat kimondottan a belső biztonságérzetet növeli. Hasonlóan a régebben bemutatott „Kellemes, nyugodt természeti hely” relaxációhoz - mely a nyugalmi állapot megteremtésében és a stresszoldásban segít - érdemes ez a gyakorlatot is hetente akár többször is elvégezni. Fontos tudni, hogy a vizualizáció hatása szinte megegyezhet a valóságban megélt élménnyel. A gyakorlat alatt bizonyítottan csökken a stresszhormon szint, és pár perc után általában nyugalom és biztonságérzet járja át a személyt.

A gyakorlat: 

„Keress egy nyugodt, csendes helyet, és helyezkedj el kényelmesen. Kapcsold ki a telefont is erre az kis időre, zárj ki minden zavaró tényezőt. Figyeld a légzésedet, és koncentrálj a jelenre. Érzed, ahogy minden egyes kilégzéssel távozik a benned lévő feszültség, és figyeld meg, ahogy egyre jobban ellazulsz. Hagyj időt magadnak, ne siess! Engedd meg magadnak, hogy most te legyél a legfontosabb! Érezd, ahogy egyre nyugodtabb és ellazultabb vagy.
 
Képzelj magad elé egy kellemes, biztonságos helyet. Lehet, hogy ez egy ismerős hely, de az is lehet, hogy egy képzeletbeli hely jelenik meg a szemeid előtt. Lehet, hogy egy természeti hely, de az is lehet, hogy egy belső térben találod meg ezt a helyet. Gyakran előfordul, hogy egyszerre több hely is megjelenik. Semmi gond, válassz ki egyet és a többit engedd el. Hagyd, hogy a megérzésed vezessen!  A lényeg, hogy egy olyan helyet válassz, ahol valóban biztonságban érzed magad.
Miután megjelenik (vizuálisan vagy gondolatban) a biztonságos hely, figyelj meg mindent! Milyen ez a hely? Mi minden található itt? Milyenek a színek, a formák? Milyen a levegő hőmérséklete? Figyeld meg a hangokat! Érzed az illatokat! Érintsd meg a kezeddel az itt lévő dolgokat! Érezd meg, ahogy a tested-lelked kapcsolatba lép a környezettel!
Adj időt magadnak, hogy megpihenj ezen a kellemes, biztonságos helyen. Figyeld meg, hogy mi adja a biztonságérzetet, mitől érzed biztonságban magad itt. Tudatosítsd magadban az itt megfigyelteket.

​Majd amikor úgy érzed, hogy szeretnél kijönni a gyakorlatból, finoman mozgasd meg kezed, lábad, nyújtózkodj jólesően, sóhajts egy nagyot, majd lassan nyisd ki a szemed."

Molnár Enikő

Kép forrása: www.vanfumc.org

A várandósság létrejöttéhez egyik legfontosabb tényező az, hogy a nő biztonságban érezze magát. Érezze azt, hogy mind a környezete, mind a párkapcsolata, illetve önmaga - mint leendő anya - biztonságos születendő gyermekének.

Csodálatos dolog, ha mindez egyszerre valósul meg, de a való életben ez nem mindig jön létre. Lehet, hogy a környezet nem teljesen megfelelő, de a párkapcsolatban megélt boldogság, érzelmi biztonság felülírja ezt és a nő hamarosan anya lesz. Előfordul, hogy a párkapcsolat nem teljesen tökéletes, de a nő annyira bízik magában, annyira erős a belső biztonságérzete, hogy a párkapcsolati hiányosságok ellenére is létrejön a terhesség.

Általában elmondható, hogy az anyagi, egzisztenciális biztonság is fontos, erre utal egy régebbi blogbejegyzésünk, de a tapasztalat szerint az érzelmi biztonság meghatározóbb szerepet játszik a megtermékenyülésben. Sok nő az érzelmi biztonságot a párkapcsolatához köti. Vannak, akiknek azért fontos az esküvő, mert ez adja számukra a nagyobb érzelmi biztonságot a párkapcsolatban. Egy előző cikkünkben erről is olvashattok. Vannak, akiknek nem fontos a papír, enélkül is bíznak a párjukban és a közös jövőben. A lényeg az, hogy így vagy úgy, de a nő elégedett legyen a párkapcsolati státusszal.  

A hozzánk forduló nők között azonban sokszor előfordul, hogy látszólag minden adott: megfelelő egzisztenciális helyzet, szeretetteljes és intim párkapcsolat, testi-lelki egészség (nincs semmilyen termékenységet kizáró fizikai vagy pszichés betegség) és mégsem jön létre a várva-várt áldott állapot.  Ebben az esetben érdemes átgondolni az alábbi témaköröket, lehetséges, hogy ezek közül valamelyik a gátja annak, hogy valaki megélje az érzelmi biztonságot:

• Anya-lánya kapcsolat („anyám nagyon kritikus velem, semmi sem jó, amit csinálok”, „félek, hogy olyan anya leszek, mint amilyen az anyám”, „még mindig az anyámnak akarok megfelelni”)
• Kötődési mintázatok és ennek hatása a párkapcsolatra („vajon szeret eléggé a párom?”, „a mi kapcsolatunk tökéletes”)
• Családi mintázatok, hiedelmek („a mi családunkban nagyon nehezen esnek a nők teherbe”, „anyának sok vetélése volt, mielőtt megszülettem, félek, hogy velem is ez fog történni”)
• Önértékelés problémák („utálom a testem, nem is vetkőzöm le a párom előtt soha, még szex közben sem”, „nagyon vékony vagyok, híznom kellene, így hogy fogok teherbe esni?”, „biztos megint butaságokat beszélek”)
• Önbizalom („nem is tudom elképzelni magam nagy hassal”, „eddig kétszer vetéltem el, biztos megint ez fog történni”, „rettegek a szülés gondolatától”)
• Egzisztenciális szorongás („félek, hogy elveszítem a munkámat”, „félek, hogy nem lesz pénzem, ha szülök, hiszen külön kasszán vagyunk a férjemmel”)

Lehet, hogy elegendő átbeszélni egy baráttal, családtaggal vagy a párunkkal a fentieket, de adott esetben érdemes szakember segítségét kérni a megoldáshoz.

Molnár Enikő

Kép forrása: www.wallcoo.net

Néhány hete nagy port kavart egy rádióműsor, és az arra reagáló újságcikk. A Kossuth Rádió egyik műsorában egy laikus (tudatlan) betelefonáló, egy pap és egy vallásos pszichológus boncolgatták, hogy a mesterséges megtermékenyítési eljárások hogy hatnak (hatnak-e?) az embrió lelkére, emlékezetére, élményeire. A beszélgetőtársak hitbeli, vallásos megfontolások alapján alkották meg a véleményeüket. Sokan sok fórumon reagáltak erre a műsorra, és az azt követő, a Magyar Narancs hetilapban megjelent cikkre, amit egy lombikos, ikres anyuka írt. Különböző csoportokban, blogokon, fórumokon sokan megszólaltak, és elmondták a véleményüket.

Engem is elgondolkoztatott a cikk, s a meghökkenésen, felháborodáson túl elindított bennem egy gondolatmenetet: hogy is vannak ezzel a kérdéssel azok a nők, akik hozzám járnak, s hogy is vagyok benne a kérdésben én, mint pszichológus. Mi a pszichológus dolga, ha termékenységi problémákkal keresik fel, s a vallásos hit kérdései is felmerülnek?

Sokféle emberrel találkozom lakóhely, végzettség, munkakör szerint. Bárki kerülhet abba a helyzetbe, hogy nehézségei adódnak a megtermékenyülésben, megfoganásban vagy a baba kihordásában. Sokfélék ezek az emberek abból a szempontból is, hogy hívők vagy sem.

Szilvi például istenhívőként (és orvosként) arra jutott, hogy nem akar igénybe venni semmilyen komolyabb beavatkozást. Az ő hitrendszere szerint a fogantatás mindenestül Isten dolga. A hétköznapi folyamatokra lefordítva: neki a spontán ciklusban elvégzett inszemináció még belefér, a lombik, és az azzal járó hormonális és méhen kívüli beavatkozások már nem. Őt abban tudom segíteni, hogy kevesebb stresszt megélve tudja vinni az életét.

Gabi viszont már több sikertelen lombikon van túl. Ő is hívő, de a maga módján hisz, nem foglalkozik az egyházak állásfoglalásaival. Őt abban segíti a hite, hogy bizakodással és reménnyel telve tudja járni az útját, s fel tudjon állni, ha csalódás, kudarc éri. Én is ezen az úton támogatom, együtt készülünk a következő beavatkozásra.

​Azt gondolom (és talán nem vagyok vele egyedül), hogy nekem, mint pszichológusnak nem az a dolgom, hogy megmondjam, mi az egyetlen üdvözítő út. Nem is hiszem, hogy lenne olyan. Van persze saját hitrendszerem, saját véleményem. De a legfontosabbnak azt érzem, hogy feltétel nélkül el tudjam fogadni azt, amit a hozzám fordulók választanak, és abban támogassam őket. Ha a sikertelen  inszeminációk után nehezen szánják rá magukat a lombikra, akkor abban, hogy megtalálják azt a megoldást, amit leginkább magukénak éreznek. Ha a sokadik sikertelen lombik után már nem tudják vállalni a következőt, akkor abban, hogy el tudják engedni a lombikot, mint megoldást. Ha pedig időközben rájönnek arra, hogy a szívük mélyén nem is akarnak gyereket, akkor abban. Én nem az vagyok, aki megmondja, hogy mit is akarjanak, hanem az, aki segíti megtalálni, hogy mit is akarnak. Az kell legyek, aki a keresésben, és a megtalált út végigjárásában támogatom őket.

Horváth Rita

Fotó: whatsheisthinking.com

​Habár a menstruáció alapvető a nők életében, mégis ritkán beszélünk nyíltan róla és a nők menstruációs tapasztalatai (eltekintve a premenstruációs szindrómától és egyéb egészségügyi problémáktól) ritkán kerülnek a tudományos kutatások látóterébe. Történik mindez annak ellenére, hogy a menstruációs ciklus a nők általános egészségi állapotának is fontos jelzője lehet. A köztudatban azonban még mindig tabutémának számít, sőt egy felmérés szerint még a pszichológusokat is kellemetlen érzés fogja el, ha előkerül ez a téma.
 
A menstruációról való gondolkodás sok-sok évszázadig változatlan volt, míg a feminizmus hatására lassú változás indult be. A feminizmus, mely a nők felszabadításáért és egyenjogúságáért küzdött, a menstruációt is megpróbálta pozitívumként beállítani. De ez az időszak egybeesett a fogamzásgátló tabletták megjelenésével, ami sok nőnél gyakorlatilag minimálisra csökkentette a vérzést. Ráadásul a tabletták a szexualitás szabadságát (és szabadosságát) is támogatták és persze támogatják ma is. A nők magabiztosabbak, határozottak lettek, és ebben a helyzetben a menstruáció egy olyan dolog, ami zavaró és kellemetlen tud lenni. Úgy kell tenni, mintha nem lenne, sugallja a média, de hát nincs mit tenni, mégis van. A menstruációs tabu tehát még mindig jelen van. Ez akkor is így van, ha mostanában az a spirituális hozzáállás is kezd elterjedni, mely pont azt a nagyon távoli kort hozza fel ideálként, amikor a menstruáció egy olyan pozitív közösségi „tevékenység” volt, mely segítette a nőket abban, hogy egységben a természettel és egymással legyenek.
 
Az interneten számos cikk foglalkozik a menstruáció témakörével. Főként a nőknek szánt oldalakon találhatunk ezzel kapcsolatos olvasmányokat, cikkeket, érdekességeket. Ezen kívül rengeteg fórum is foglalkozik a menstruációval. Mivel névtelenül lehet feltenni a kérdéseket a témával kapcsolatban, ezért valóban sok nő illetve néha egy-két férfi is megragadja a lehetőséget, hogy válaszokat kapjon kérdéseire. A leginkább előforduló témakörök a következőek:

• menstruációs fájdalmak, görcsök enyhítése
• hogyan lehet szabályozni / késleltetni a menstruációt
• menstruáció és terhesség
• vérzészavarok, menstruáció kimaradása
• menstruáció és szex

 
Rákeresve az internetes fórumokon a babonákra, hiedelmekre, nagyon érdekes és megdöbbentő dolgokat lehet találni:

• menstruáció alatt nem jó hajat festeni, vágatni
• menstruáció alatt nem szabad kádban fürödni
• menstruáció alatt nem szabad nemi életet élni
• a növényeknek jót tesz, ha menstruációs vérrel megöntözzük
• tilos a babalátogatás a menstruáció alatt (kiütéses lesz tőle)
• ha bájital formájában megitatjuk a kiszemelt fiút pár csepp menstruációs vérrel, magunkhoz láncolhatjuk őt

 
Kutatásunkban (2014) többek között megvizsgáltuk azt, hogy a mai magyar nőknek mit jelent a menstruáció. A vizsgálatban 274 fő vett részt. A megadott válaszok alapján 12 kategória született a menstruáció jelentésére vonatkozóan, ezek gyakorisági sorrendben a következők: Természetesség; Nőiség; Kellemetlen, fájdalmas testi, lelki tünetek; Kényelmetlenség; Termékenység; Megtisztulás; Ciklikusság; Elutasítás; Öröm; Elmélyülés, pihenés; Tisztátalanság; Szexuális együttlét hiánya.
 
Elmondható tehát, hogy a vizsgálatban résztvevő nők számára a menstruáció leginkább egy olyan természetes állapot, mely a nőiséget jelképezi, de fájdalommal, kellemetlen tünetekkel, kényelmetlenséggel jár együtt. Egy „szükséges rossz”, ahogy sok válaszban szó szerint meg is jelent. A természetesség és a nőiség mellett a harmadik leggyakrabban választott jelentés a menstruációs tünetekkel, azaz a PMS-sel és a fájdalmas menstruációval függött össze. A nők közel 30%-ának a fájdalom, a kellemetlenség és egyéb nem kívánatos testi-lelki tünet jut a menstruációról az eszébe. Azt gondolom, hogy ez a szám nagyon magas. Ahogy magunk körül látjuk, halljuk, valóban sok azoknak a nőknek a száma, akik emiatt szenvednek.
 
A menstruáció jelentésben azonban szerencsére megjelent az öröm és az is, hogy ez egy olyan időszak, ami lehetőséget teremt az elmélyülésre, a pihenésre, a befelé fordulásra, az intimitásra. Véleményem szerint értékelni kell azt, hogy az elmúlt évek törekvései, mely a menstruáció pozitívabb megítélése felé irányultak ilyen konkrét formában jelentkezik a válaszokban. Habár a nőknek még csak kevés része köti össze a menstruációt az örömmel, a pihenéssel összekötött spirituális megéléssel, mégis elindult egy tendencia, mely jó irányba tart.

Molnár Enikő

Kép forrása: www.4ever.eu

Vasárnap anyák napja. Ilyenkor egy kicsit még nehezebb azoknak, akik már nagyon régóta szeretnének édesanyák lenni. Akiknek a várakozás nem csak kilenc hónap, mint amennyi a szerencsés másoknak. Akiknek többször annyit kell várniuk, míg megélhetik végre a valóságban is azt, amit a lelkükben már oly régóta éreznek: az anyaságot.

Engedjétek meg, hogy május első vasárnapján a legkedvesebb anyák napi versemmel adjak nektek reménységet, mely mi másról is szólhatna, mint a várakozásról!
 
Beney Zsuzsa:

Hogyan vártalak?
 
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
 
Horváth Rita
​
Fotó: Pinterest

Tanácsadói munkánk során sokszor találkozunk olyan nőkkel, akiknél nincs fizikai akadálya a teherbeesésnek. A párkapcsolattal is minden rendben van, mégis évek telnek el és mégsem jön össze a baba. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy a termékenységi nehezítettség hátterében nincs-e olyan korlátozó – általában családi - hiedelem, ami akadálya lehet a megtermékenyülésnek.  
 
„Rendben, elmehetsz a buliba, de nagyon vigyázz, nehogy teherbe ess!” „Ha ne adj isten terhes leszel, én biztos nem fogom felnevelni azt a gyereket, mehetsz, ahová akarsz!” – A történet több mint 20 éves, mégis amikor Kriszta felidézi a mondatokat, könnybe lábad a szeme. Állandóan rettegés volt az élete, alig mert szóba állni a fiúkkal, a szexre pedig sokáig úgy tekintett, mind valami nagyon veszélyes lehetőség arra, hogy nem kívánt gyereke legyen. – Kriszta termékenységi problémájának hátterében a negatív anyai programozás áll.
 
Laura története kicsit más:
„Hárman voltunk testvérek, anyám mindent feláldozott értünk, míg apa csak magával törődött. Láttam, ahogy az én egykor gyönyörű anyám hogyan változik át házicseléddé – semmi ideje nem maradt magára a munka és a gyereknevelés mellett. Állandóan panaszkodott, volt, hogy ülve elaludt, és én már akkor megfogadtam, hogy én biztos nem így fogom csinálni.” – Laura anyaságról alkotott képét jelentősen meghatározza édesanyja önfeláldozó, önmagát teljesen háttérbe szorító szerepe.  
 
Éva a következőről számol be:
„Még mindig úgy kezelnek a szüleim, mintha egy kislány lennék. Itt vagyok 32 évesen, sok-sok éve önálló háztartást vezetek, elismernek a munkámban, vezető beosztásban dolgozom. Anyám szinte minden nap felhív olyan dolgokkal, hogy például mit ettem, fel vagyok-e rendesen öltözve. Állandóan aggodalmaskodik miattam. Az az igazság, hogy teljesen elbizonytalanít mindenben. Nagyon szeretnék egy babát, de nem tudom, hogy képes lennék-e felnevelni. Habár anya biztosan segítene mindenben…” – Éva egyszerűen nem tud kitörni a gyerekszerepből. Nem tud, nem képes leválni a szüleiről, pedig párja már nagyon nehezen viseli azt, hogy anyósáék mindenbe beleszólnak.
 
Ez a három rövid idézet csak egy-egy példa arra vonatkozólag, hogy milyen óriási hatással vannak életünkre a családból hozott minták. A számtalanszor elhangzott mondatok, a sokszor látott és megtapasztalt történések beépülnek az életünkbe, meghatározzák identitásunkat és egyfajta tudattalan programként működnek. Ezeknek a hiedelmeknek a felülírása nem egyszerű, de már az is nagyon fontos, hogy felismerjük, hogy ez is lehet a hiábavaló várakozás hátterében.
 
Ehhez érdemes végiggondolni, hogy a következőket:
 

• Kislányként milyennek láttam az édesanyámat?
  
• Irigyeltem vagy sajnáltam őt az anyaszerepben?
  
• Mit gondoltam serdülőkoromban az anyaságról?
  
• Hogyan éltem meg az első menstruációmat?
  
• Milyen volt a szüleim hozzáállása az intimitáshoz, a szexuális élethez?
  
• Jelenleg hogyan viszonyulok a szüleimhez, és hogyan viszonyulnak ők hozzám?
  
• Mennyire érzem magam önálló, felnőtt nőnek?

 
A kérdések megválaszolása segíthet abban, hogy felismerjük, van-e dolgunk ezzel kapcsolatban. Ha úgy érezzük, hogy igen, érdemes a szüleinkkel átbeszélni a felmerülő kérdéseket, tisztázni a múltbeli tapasztalatokat, illetve megfelelő szakemberhez fordulni, aki segíthet a negatív, korlátozó hiedelmek elengedésében vagy újrakeretezésében.
 
Molnár Enikő
 
Kép forrása: www.wallpapercave.com

Mikor nem jön a baba, az orvosok mellett idővel keresni kezded, hogy mit tehetnél te magad még azért, hogy végre te is átélhesd az anyaságot. Felkutatsz újabb és újabb vizsgálatokat, diétázni kezdesz, sportolsz vagy éppen felhagysz a sporttal, amit addig csináltál. Elmerülsz a táplálék-kiegészítők és különféle tornák világában. Reflexológushoz, akkupunktúrára, masszázsra jársz. Időzítitek a „spontán” együttléteket, hogy minél nagyobb legyen az esély. S közben észre sem veszed, de már szinte semmi sincsen, amiben felhőtlen örömet találnál….

Régen imádtad a sütiket, a fagyit, a tésztát, ma már jó, ha egy hónapban egyszer megengedsz magadnak egy vékonyka szeletet, egy kicsike gombócot, s attól is bűntudatod van. Szinte már csak salátán, sovány húson és egy marék bogyón élsz.

Régen szerettél sziklát mászni, rengeteget futottál vagy fürdőbe, szaunába jártál. Ma már nem mersz uszodába menni (de élő vízbe se) a fertőzés veszélye miatt, a futást abbahagytad a rázkódás miatt, a sziklamászásról nem is beszélve!

Régen szerettél néha kirúgni a hámból: elmenni a csajokkal, és csapni egy görbe estét, meginni pár pohárral. És igen, cigiztél is, bár ezt ma már félve vallod be a sorstársaknak. Szerettél a pároddal rockkoncertekre, meg táncolni járni: az előbbit ő szerette, az utóbbira a te kedvedért mentetek. Nem is emlékszel rá, mikor volt ilyen utoljára…

Ha rá nézel az életedre, egy taposómalomnak látod, ami egy hullámvasúttal van összeépítve. Hova is férnének ide az örömök? Pedig az örömök nagyon fontosak (lennének) a baba szempontjából is, hiszen ha belegondolsz, te is szívesebben költöznél egy vidám, örömteli helyre, mint egy szomorú, lehangolóra.

Vegyük hát elő azokat a feledésbe merült örömöket! Írj össze harminc olyan dolgot, ami feltölt, ami ellazít, ami örömet szerez! Igen, harmincat! Lehet, hogy nem megy majd könnyen, de meglátod, egy idő után egymás után jönnek az ötletek. Lesznek talán a valóságtól elrugaszkodott ötleteid is, de lesznek apró, hétköznapi dolgok is, amiket régebben talán csináltál is. Aztán nézd át alaposan a listát!

Most jön a következő lépés: építsd be ezeket az örömforrásokat az életedbe! Ne halogasd, ne csak úgy gondolj rájuk, hogy „majd egyszer nemsokára”! Vedd elő a naptárad, és írd be őket, mint ahogy más teendőiddel szoktad! Tervezd meg előre, hogy este gyertyafényes fürdőt csinálsz magadnak otthon, holnap kávézol a barátnőddel, a jövő héten pedig megnéztek egy filmet a moziban a pároddal! Akkor is, ha most nem érzel kedvet hozzá. Hiszen pont ez a lényeg: kicsit erőltetnünk kell, hogy újra élvezni tudjuk az életünket!

Lehet, hogy úgy érzed, már az idejét sem tudod, mikor történtek veled jó dolgok. Mintha csupa csalódáskeltő, szomorú, bosszantó dologból állna az életed. Mintha csak a te fejed fölött lenne egy felhő, amiből egyfolytában zuhog az eső. De ismered a mondást: a felhők felett mindig kék az ég. Talán ha ráveszed magad, hogy tudatosan keresd és meg is teremtsd magadnak a jó dolgokat az életedben, előbújik a napsugár!

Horváth Rita

Fotó: weheartit.com

 
Rozi, Dóra és Marcsi nem sok mindenben hasonlítottak egymásra: Rozi marketing tanácsadó, Dóra fodrász, Marcsi orvos. Rozi Budapesten él, Dóra és Marcsi vidéken. Rozinak és Marcsinak még nincs gyermeke, Dórának már van egy középiskolás nagyfia. Más filmeket szeretnek, más zenét hallgatnak, másmilyen ruhákat hordanak. Volt valami mégis, ami közös volt bennük: mindhárman elmúltak 40 évesek, babát szerettek volna, és lombik kezelésekre jártak. S mindhárman  pszichológushoz fordultak.

Rozi és férje sok csalódást megéltek: Rozi megfogant ugyan többször is, de mindig elvetélt. A lombik kezelések között egy alkalommal spontán is teherbe esett, de ezt a babát sem tudta megtartani. Közben teltek az évek: a barátnők sorra szülték a gyerekeket, s mikor Rozi húga – 3 hónappal az esküvője után – bejelentette, hogy babát vár, Roziban eltört valami. Ez már olyan nehéz volt, hogy kellett valaki, aki segített. Akinek kimondhatott bármit, ami eszébe jutott: aki nem nézett rá ferdén, mert haragudott a saját testvérére is. Ekkor keresett pszichológust.

Rozi a foglalkozások alatt ki tudott mondani mindent, ami bántotta. Lassanként meglátta újra, hogy az élet sok szépet kínál számára, s már el tudta képzelni gyerek nélkül is. A jelmondata ez lett: „Elfogadom, bármi is történik!” Közben egy másik meddőségi intézetben felfedeztek egy olyan elváltozást a szervezetében, ami okozhatta a vetéléseket. Egy nőgyógyászati műtét után a következő próbálkozás sikerrel járt.

Dóra korán szülte a fiát: nagy szerelem volt, lángoló, első látásra tudták, hogy egymásnak teremtette őket az ég. Aztán mégis vége lett, Dóra kettesben maradt a fiával, 10 évig nevelte egyedül. Akkor találkozott Péterrel, a második férjével, aki 14 évvel idősebb volt nála. Péter özvegyen maradt, két felnőtt lánya már kirepült. Néhány év múlva megérett bennük az elhatározás: szeretnének egy közös gyereket. Fél év próbálkozás után eljutottak egy meddőségi intézetbe, ahol Dóra életkora miatt azonnal a lombikot javasolták. Az első próbálkozás nem sikerült. Úgy döntöttek, a második lesz az utolsó próbálkozás. Dórának abban kellett a pszichológus segítsége, hogy el tudja fogadni, ha ez a próbálkozás sem sikerül, s el tudja engedni a gyermek utáni vágyakozást.

Dóra megtanulta kezelni a benne lévő nyugtalanságot, feszültséget. Nyugodtan várta a második, utolsónak szánt beavatkozást. Felismerte, hogy férje szeretete biztos pont az életében, függetlenül attól, hogy születik-e közös gyermekük. „Ahogy lesz, úgy lesz! Péter mindenhogy szeret!” – fogalmazta meg. A második próbálkozás sikerrel járt.

Marcsi későn ismerte meg a párját: egy elromlott első házassággal a háta mögött, 38 évesen örült, hogy megtalálta élete másik felét. Hálát adott a sorsnak, hogy összehozta őt Istvánnal. Néha azért haragudott is a sorsa, hiszen kisbabával nem ajándékozta meg őket. Hamar egy meddőségi intézetben találták magukat, s Marcsi a második lombik beavatkozás után egy pszichológust is megkeresett. Valahogy kezelni akarta azt a sok feszültséget, ami a próbálkozások során egyre csak halmozódott benne. A következő beültetést már a pszichológus támogatása mellett csinálta végig, sajnos az sem hozta meg számukra a várt sikert.

Marcsi idővel elfogadóbb lett, kész volt elfogadni, amit az élet ad. „Hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek!” – ez lett az a mondat, amelyben összefoglalta ezt az érzést. A 42. születésnapja után kezdték el az újabb stimulációt. Marcsi időközben sok mindenen változtatott az életében: korábbi, nagyon stresszes munkáját egy kevésbé megerőltetőre cserélte, elkezdett mozogni, diétázni. Most bizakodó, s várja, hogy „a dolgok megtörténjenek”.    

Rozi, Dóra és Marcsi: három 40 feletti nő, három különböző élet. De a gyermek utáni vágy mellett abban is hasonlóak, hogy mindhárman el tudták fogadni, amit az élet ad. „Elfogadom, hagyom, ahogy lesz, úgy lesz!” – vallják, s nem csak mondják, valóban így is gondolják. Talán ez az elfogadás a megnyugváshoz, belső békéhez vezető út.
..................................................

A leírt esetek alapja a valóság, de a neveket, és néhány adatot megváltoztattunk.

Horváth Rita

​Fotó: blogmindvalley.com 

„Pontosabban nemcsak tőle: elmondom nektek, mire tanított meg az a küzdelmes folyamat, aminek a végén megszületett a kisfiam.

Az elejét unalomig ismeritek: babát szerettünk volna, nem gondoltuk, hogy ezzel nehézségeink lesznek, aztán mégis lettek. Vizsgálatok, inszeminációk, lombikok… De nem is erről akarok beszélni. Hanem arról, hogy egyszer csak észrevettem, mennyit változtam azok alatt az évek alatt, míg a kisbabáért küzdöttünk. És csodálkozva döbbentem rá, hogy mennyi mindenben fejlődtem! Hogy a sok csalódás, szomorúság mellett mennyi mindent kaptam! S hogy mire gondolok?

Először is a kapcsolatomra a párommal. Amin együtt keresztülmentünk, az nem eltávolított minket egymástól, hanem még szorosabbra fűzte a köztünk lévő köteléket. Megláttam benne olyan dolgokat, amiket másképp talán sose láttam volna meg: hogy milyen türelmes, kitartó, elviseli az érzelmi hullámzásaimat, és mindenben támogat. Hogy nagyon szeret, s ebbe még az is belefér, hogy kibírja, ha nem születik közös gyerekünk. Hogy milyen bizakodással tud a jövőbe nézni még akkor is, amikor nekem egyetlen pozitív gondolatom sincs. Hogy az az életének az alapgondolata, hogy mi ketten együtt mindent megoldunk!

Aztán a türelemre gondolok, valamiféle elfogadásra, életbölcsességre, az élet és a természet tiszteletére. Megtapasztaltam, hogy milyen kicsi is vagyok, s hogy mennyire nem az én kezemben van az irányítás. Az élet csodája, az emberi test működésének bonyolultsága alázatra tanított: ma már fel tudom fogni (azt hiszem), mekkora csoda és adomány, ha az embernek egészséges kisbabája születik!

Eszembe jut az is, mik most az igazán fontos dolgok az életemben. Nekem a gyerekvállalási nehézségek hozták meg azt a váltást, hogy más szemmel tudok ránézni az életem dolgaira, mint korábban. Ha nem kellett volna keresztülmennem a sok próbálkozáson és csalódáson, talán még ma sem fognám fel, hogy mi is az, ami igazán számít. Ha spontán, minden gond nélkül fogantak volna meg a gyerekeim, talán még ma sem érezném át, hogy fontosabb ott lenni a kisfiam óvodai karácsonyi ünnepségén, mint a stratégiai megbeszélésen.

Ne gondoljátok, hogy örülök, hogy mindezen keresztül kellett mennem! Senki nem vágyik a sok fájdalmas vizsgálatra, szurkálásra, aggódásra! De ma már tudom, mennyit fejlődtem azáltal, hogy küzdöttem. Hogy is szól a mondás? Ami nem öl meg az megerősít? Rám nagyon igaz: nem kértem, nem kerestem a megpróbáltatásokat, de érettebben, bölcsebben jöttem ki belőlük.”

Lejegyezte: Horváth Rita

Kép forrása: pinterest.com

​Az elején olyan egyszerűnek tűnik minden. Elhatározzátok, hogy gyermeket szeretnétek. A várakozás izgalma, a tervezgetés ekkor még természetes része az életnek. Derűlátók, magabiztosak vagytok, eszetekbe sem jut, hogy gond lehet. Kiszámoljátok, hogy ha most kezdtek próbálkozni, mikor fog megszületni a baba. Esetleg néhány hónap csúszást belekalkuláltok. Aztán mégsem a tervek szerint alakulnak a dolgok, s az idő előrehaladtával, a sikertelen próbálkozások hatására, egyre több a bizonytalanság, a megválaszolatlan kérdés:
 
„Nekem miért nem sikerül?” Másnak miért igen? Mindent megteszek/megteszünk és mégsem jön össze… Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?”
 
Ha kiderül, hogy valamilyen betegség vagy hormonális elváltozás áll a háttérben az lehet nagyon elkeserítő, de ha az orvosi vizsgálatok negatívak, azaz elméletileg minden rendben van veletek, az talán még rosszabb, hiszen nincs válasz a MIÉRT-ekre...
A válaszokat egyre inkább magadban keresed, és ezáltal egyre jobban elbizonytalanodsz magadban.
 
Ahogy telik az idő egyre biztosabb vagy abban, hogy ha végre megfoganna vagy megmaradna a baba, akkor biztosan minden helyreállna. Akkor újra igazi nőnek érzenéd magad. Valahol te is tudod, hogy ez egy hamis illúzió, de olyan jó megkapaszkodni benne.
 
Egyre nehezebb a tükörbe nézni, hisz a tükör olyan kíméletlen. Látod benne a nőt, akinek valamiért nem lehet gyereke. Mintha a külsődre is rá lenne ez írva. Biztos mások is látják. Már nem látod azt a nőt, aki régebben voltál, azt a magabiztos, öntudatos nőt, aki mindig tudta, hogy mit akar. Nem tudsz arra gondolni, hogy ez valószínűleg egy átmeneti állapot, hanem a jelent kivetíted a jövőre és lassan a múltra is…
 
Ha úgy érzed, hogy egyre kevésbé van kedved kimozdulni, társaságba járni, ha gyakran emészted magad, rágódsz a történteken, ha keresed magadban, hogy mit is csinálhatsz rosszul, ha esetleg gyötör az önvád, a bűntudat, akkor nagyon fontos, hogy tudatosan kezeld ezeket a dolgokat.
 
Állj meg egy kicsit és gondold át a következőket:

• Tudatosítsd magadban, hogy az élet hányféle területén vagy jelen!
• Készíts listát a különböző területeken elért sikereidről!
• Készíts listát azokról a helyzetekről, amiket sikeresen oldottál meg!
• Készíts listát a pozitív tulajdonságaidról!
• Arra koncentrálj, hogy mit szeretsz magadban!
• Végezz minél több olyan tevékenységet, amiben örömöt lelsz!
• Keresd meg az erősségeidet!
• Gondold át, vajon a családtagok, barátok, ismerősök mit kedvelnek benned, milyen tulajdonságaidat szeretik! (meg is kérdezheted tőlük)
• Vedd észre, ha negatív gondolatok árasztanak el! Ilyenkor tudatosan állítsd le magad, ez nagyon fontos!

 
Ezek a gyakorlatokat érdemes többször is elővenni, bármikor, amikor úgy érzed, hogy elbizonytalanodtál és csökkent a magadba vetett hit.

Molnár Enikő

Kép forrása: www.wallpaperswide.com

Mindenki képes a vizualizációra, hiszen ez egy olyan automatikusan működő folyamat, melynek nem is mindig vagyunk tudatában. Ha visszaidézünk egy múltbeli eseményt vagy éppen a jövőről álmodozunk, akkor rendszerint valamilyen képet jelenítünk meg a képzeletünk segítségével. Sőt az élmény annyira intenzív is lehet, hogy szinte halljuk az eseményhez kapcsolódó hangokat, érezzük az illatokat.

Szorongásunkat, aggodalmainkat, múltbeli sérelmeinket is ugyanilyen intenzíven élhetjük át. Ezek a negatív gondolatok, képek általában szinte észrevétlenül idéződnek fel bennünk, ráadásul annyira megszokottak és ismerősek lehetnek, hogy szinte természetesnek vesszük jelenlétüket. „Segítenek” abban, hogy még jobban aggódjunk a jövőnkért, még jobban rágódjunk a múlt miatt, s közben észre sem vesszük, hogy megidézzük magunkban a stresszes állapot tüneteit, idegesek és nyugtalanok leszünk.

Nagyon fontos tehát, hogy valahogy megteremtsük magunknak azt a néhány percet, amikor tudatosan és kontrolláltan alkalmazni tudjuk azt a technikát, amit tudattalanul oly sokszor használunk. Használjuk ezt a képességünket arra, hogy jobban érezzük magunkat, kipihentebbek és kiegyensúlyozottabbak legyünk!
Az alábbiakban egy olyan vizualizációs gyakorlatot ismertetek, mely segít megteremteni a nyugalmat és biztonságérzetet ad. Mindössze pár perc, könnyen megtanulható és beiktatható a mindennapokba.
 
Vizualizációs gyakorlat: Kellemes, nyugodt hely elképzelése

"Keress egy olyan kényelmes helyet (fekvő vagy ülőhely), ahol biztos lehetsz abban, hogy pár percig senki sem fog zavarni. Ez főleg az első pár gyakorlás előtt lényeges, később minél gyakorlottabb vagy, annál kevésbé számítanak a külső körülmények.
Figyeld a légzésedet, ahogy áramlik a levegő az orrodon keresztül, ahogy emelkedik a mellkasod és a hasad! A légzésfigyelés már önmagában megnyugtató technika. Ne változtass a légzéseden, a megszokott ritmusban, nyugodtan lélegezz! Csak a légzésedre figyelj, és engedj el minden gondolatot!
Majd képzelj el egy kellemes, nyugodt helyet, valahol a természetben. Lehet, hogy egy olyan hely jelenik meg, ahol már jártál, de az is lehet, hogy egy képzeletbeli hely jelenik meg a szemed előtt. Lehet, hogy egyszerre több kép is megjelenik. Adj időt magadnak és hagyd, hogy végül csak egy kép jelenjen meg! Ez most a te helyed, ahol senki sem zavar, ahol nyugalomban és biztonságban vagy.
Miután megjelenítetted magad előtt ezt a kellemes, nyugodt helyet, nézz körül! Mi minden található itt? Milyen az időjárás? Milyenek a színek? Érzékeld a mozgást magad körül! Érezd az illatokat! Halld a hangokat! Érezd, ahogy a tested-lelked kapcsolatba lép a környezettel!
Időzz ebben az állapotban addig, ameddig jól esik! Pihenj addig, ameddig szeretnéd, illetve ameddig időd engedi!
Majd amikor úgy érzed, végy néhány mélyebb lélegzeted, mozgasd meg kezed, lábad, nyújtózz egy nagyot, majd lassan nyisd ki a szemed! Hagyj még néhány másodpercet, hogy teljesen magadhoz térj!"

Ne feledd, minél többször végzed el a gyakorlatot, annál hatékonyabban teremted meg magadnak azt az optimális egyensúlyi állapotot, amelyben a szervezeted is egészségesebben működik. Lehet, hogy változik a kép, lehet, hogy ugyanaz marad. A lényeg, hogy tudd, létezik a képzeletedben olyan hely (helyek) ahol megpihenhetsz és feltöltődhetsz ugyanúgy, mintha valóban ott lennél.  
 
Molnár Enikő
Kép forrása: www.google.com